Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)
Fehér Zoltán: „Táncolhat az a ló a csillagos egekbe” – A ló a bátyai nép életében
„Táncolhat az a ló a csillagos egekbe" 289 A tudós pásztor a csárda elé rendeli ménest Egy csikós pásztorember bujtár vót a rideg ménösben. A csikók már a hideg időben fázni szoktak, és szétszéledtek a legelőn. A fiatal bujtár hiába terelte őket, nem tudta és nem bírta összeterelni, így kénytelen vót a gazdáját fölkeresni, aki a kocsmába szokott legtöbbet tartózkodni. Amikor a gazda möglátta a bujtárt, mindjárt előre szólt neki, hogy a csiokók nem szanaszét vannak-e. Mer ő tudta, hogy a csikók nyugtalankodnak. A bujtár mindjárt el is mondta neki, hogy azért jött fölkeresni, mer a csikókkal nem bír mit csinálni, hogy ne legyenek széjjel. Erre a gazda kiment az udvarra, elővette a csikós ostorát, kettőt-hármat durrantott az ostorral, utána pedig azt mondta bujtárnak, hogy menjen vissza a csikókhoz, az összes ménes összefog menni. Amikor a bujtár visszament, az összes csikók rakáson vótak összeterelve. Tehát ebbe a dologba a csikósgazda, vagyis a számadó jobban az lett vóna a mester, vagyis boszorkánymester jobban mondva, mert a pásztorkodásnál csak az ilyen ember merte a pásztorkodást vállalni. 219 A tudós kocsis „megköti" a lovakat 1. Kapitány János apósa is olyan bolondos vót. Gyönyörű két szép sárga csikója szokott lenni. Rossz szerszámba szokta őket kocsizni, és nem tartott attól, hogy valami baj történik vele. Akármilyen zabosak vótak, akkor is, ha azt mondta: hő! hajtószár nélkül is meg kellett nekik állni. A kocsma előtt megállt délelőtti órákba is. Késő estig ott vót a csárdába anélkül, hogy etetett vóna, itatott vóna. Nyugodtan álltak. És többszőrönként, mikor má piás vót, szokta mondani a gyerekeknek, hogy hajtsák haza a lovakat. De bizony sem a gyerekek, sem bármilyen felnőtt nem tudta elindítani őket, ha nem ő vót a kocsi ódalába. 220 A tudós kocsis „megköti" a lovakat 2. Viszont a valamikori időkbe, nem autóval, hanem parasztkocsival szállították az uradalmakból a gabonát a műúton Kalocsára. Es a csárda felé jöttek. Vótak öten-hatan fuvarosok. Az öreg Hegedűs ott vót a csárdába. Nem akartak a fuvarosok letérni, hogy valamit igyanak, hát megviccelte őket. Hogy a lovaikat leállította anélkül, hogy a lovak elé állt vóna. Csak a csárdából nézett rájuk, s az összes fuvarosoknak a lovai leálltak a műúton. Tovább nem tudtak menni, kénytelenek vótak leszállni a kocsikról, és így bejönni a csárdába fél-fél liter bort meginni, ha vót pénzük, ha nem. Ezt az öreg Hegedűs ki szokta nekik fizetni, és azt mondta nekik, hogy most már mehetnek. Fölültek a kocsira minden baj nélkül. Minden pár 219 Uo. 706. 220 Uo. 1173.
