Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)
Fehér Zoltán: „Táncolhat az a ló a csillagos egekbe” – A ló a bátyai nép életében
272 Fehér Zoltán Ók kutya füle, hozzám képest, mert ő a leggazdagabb ember a faluba, mer tőle elvitték a lovát kocsiját. És persze lehordta őket mindenfélinek. Ezek közül meg két ember bepörölte becsületsértésért. Ez nyár vége felé volt. A tárgyalás őszre volt kitűzve, közbe bejöttek az oroszok. Ez a két ember, aki bepörölte apámat, ezek jöttek könyörögni apámhoz, hogy ne csináljbelole ügyet. És akkor apám elállt a pörösködéstöl. Akkor is voltak csibészségek ám! 144 A téesz világ legfájdalmasabb emléke, hogy a lovat menthetetlenül be kellett adni. Apósom, míg tehette, háztáji földje megmunkálására mindig régi lovát, a Csillagot hozta ki. Csillag ilyenkor mindig boldognak látszott, mert bizony a közös istállóban közös lónak sokszor túros (sebes) volt a háta. (Kezdett kialakulnia a cselédmentalitás, a téesz dolgozó már nem paraszt, nincs tulajdonosi tudata, csak mezőgazdasági munkás.) Mondhatjuk embertelenül, nem állathoz méltó módon tartották a jószágokat. A lovaktól való megszabadítás, az üres istálló látványa nem egy gazdát az öngyilkosság gondolatáig vitt el. Markó József tanító máig emlékszik a parasztság intézményes kifosztására. Be kellett vinni egy pár szép lovat, kocsit, az összes mezőgazdasági felszerelést ingyen. Sőt még fizetni kellett a földek után. Előző esztendőben új hengert csináltattunk. Hát próbáltuk legalább azt megmenteni. A kertben kukoricaszár-kévékkel körül raktuk. Tavaszra azonban elfogytak a kévék, és kilátszott a henger. Mit ád Isten, valaki feljelentett. H. János bácsi személyesen jött el érte, és elhúzatta. i45 Harangozó Lászlónak meg ez volt az élménye. A földet oda kellett adni. Az új téesz főnökök elhatározták, hogy fizessünk be négyszögölenkint húsz fillért is. Meg adjon egy kotlós tyúkot tojásokkal együtt. Ezt is beadtuk a téeszbe. Nekem volt már akkor két kocsim, Volt egy gumis kocsim, meg volt egy locsös parasztkocsim. És persze a gumis kocsit én nem akartam beadni, mer bevittem a locsös kocsimat, az is jó állapotba vót, meg a két lovamat. Akkor volt egy ilyen szemle, ahová be kellett menni. Fölbecsülték a lovak értékét, a kocsinak az értékét. Akkor kijött a bizottság, és kérdezték: ezt hoztam? Ezt hoztam. Visszamentek és akkor kijött a bizottságnak az elnöke, a Pali bácsi, hogy: Laci, hát neked van gumis kocsid is. Pali bácsi, hát én a gumis kocsit nem akarnám behozni. Azt meghagyom, mert van három családom, és abból tudom majd a családomat fönntartani. Akkor nem firtatták tovább. De aztán valakinek szemet szúrt, hogy a gumis kocsit nem akartam leadni. Még a rendőrséggel is fenyegettek. Erősen ellenálltam, és így megmaradt a gumis kocsi saját részemre. 146 FEHÉR Zoltán 2005. Uo. FEHÉR Zoltán 2005.
