Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)

Fehér Zoltán: „Táncolhat az a ló a csillagos egekbe” – A ló a bátyai nép életében

„Táncolhat az a ló a csillagos egekbe" 267 gozott lovakon, felszalagozott cifra vesszőkkel, boros üveggel mentek hívni lakodalomba. Mindenki várta és csodálta a kényesen fickándozó jóállású, vőfény paripákat. A gyerekek örömmel kísérték őket.

m A lakodalomban csak a menyasszony ágyának szállításában, szüreti mulatsági felvonuláson, újabban húsvéti locsolkodás vagy suprikálás alkalmával veszik igénybe felszalagozott lovakkal a lovasfogatot. A Rákosi korszakban, a vallásüldözés idején meg kellett téveszteni a hatalmat, ha egy vallási rendezvényre akart kocsikázni a gazda. Májusban Mindszenty József hercegprímás úr Mária napokat tartott Baján. A szüleim arra készültek korán reggel már, a lovas kocsi is készen állt az indulásra, amikor jött a kisbíró, hogy édesapám azonnal menjen a tanácsházára, jelentkezzen. De édesapám megkérte a kisbírót, tegyen egy kört a faluban, igyon meg egy féldecit, és úgy menjen vissza, és jelentse: Nincs itthon, elment Bajára. Szüleim kocsira ültek, a földes úton kihajtottak a faluból. Azért erre, hogy ha talán utánuk mennének, ne találjanak rájuk. Én meg a húgom otthon maradtunk vigyázni a házra, meg etetni az állatokat. Többször ki-kinéztünk az utcára, és láttuk, hogy rendőrök sétálnak az utcán, és átnéznek a kapun, mi meg nagyon féltünk. Harmadnap estére szüleim hazajöttek. A rendőrök már várták, és megmondták édesapámnak, hogy reggel nyolc órára jelentkezzen a kalocsai rendőrségen. Másnap a szüleim kocsival bementek Kalocsára, de a rendőrségre csak édesapámat engedték be. Édesanyám kocsin ülve várt. Egyszer aztán kinyílt a kapu, egy rendőr jött ki, és a kocsi felé sétált, és halkan azt mondta: Asszonyom, ha szeretné látni a férjét, gyorsan hajtson ki a vasútállomásra. A ló és gazdája kapcsolata A lovakhoz való vonzódás szinte ösztönösen ott van a legtöbb magyar emberben. Aki már megsimogatott egy paripát, átölelte nyakát, vagy netán életét sorsát osztotta meg kedves, okos állatával, évtizedek múltán sem tud érzelmek nélkül mesélni emlékeiről - írja Szabó Géza.

123 A bátyai ember is nagyon szerette a lovat. Az ember és a ló transzcendens kapcsolatát fejezi ki, hogy a gazda halálakor kiódozzák az állatok nyakárul a kötőféket, és szabadon engedik, míg el nem viszik a halottat a háztul.

124 Az egyik szállási öreg mesélte, hogy katona korában, az 1930-as években minden este kiszökött a kalocsai laktanyából, hogy hazagyalogoljon Bátyára, és láthassa lovait. Ezért vállalta a büntetés kockázatát és a 15 kilométeres gyaloglást.

125 Anisity Fülöp elmondta, hogy az első világháború előtt a bátyja írt a katonaságtól, hogy mikor érkezik haza szabadságra. Erre őt az apja beküldte a ka121 FEHÉR Zoltán 2005. 122 Ak.: Bencze Jánosné Hegedűs Erzsébet. (FEHÉR Zoltán 2005.) 123 SZABÓ Géza: 2006. 3. 55. m FEHÉR Zoltán. 1975. 520. 125 FEHÉR Zoltán 1996. 145.