Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)
Fehér Zoltán: „Táncolhat az a ló a csillagos egekbe” – A ló a bátyai nép életében
266 Fehér Zoltán Perity Lajos (Simkó) elmondta, hogy a két világháború között az apácák mindig az ő kocsijukon bonyolították le utazásaikat. Egyszer is épp trágyahordáskor már meg volt rakva a szekér, amikor üzenet érkezik a Zárdából, hogy két apácát kellene elszállítani Foktőre. Az öreg Simkó nagy morgások között hát lehányta a trágyát, letakarította a szekeret, másik ülést, pokrócot készített, átöltözött, és megjelent a Zárdánál. A két apáca fölült. Az öreg meg elkezdte hajtani a lovakat a foktői földesúton, de úgy, hogy mikor félúton hátranézett, már egyik apáca sem ült a kocsin. Valahol leszórta őket, vagy ijedtükben leugrottak. 118 A szomszédasszonyt illett elvinni a piarcra. Ha azonban boszorkány volt, erőszakkal is rá tudta kényszeríteni akaratát a fuvarosra, mert meg tudta állítani (kötni) varázshatalmával a lovakat. A fuvar kikényszerítése Hegedűs Jóska bácsi ment Kalocsára. A Milka néni kiabált: Jóska, állj mög! Vigye el engömet Kalocsára! Erre föl a Jóska bácsi azt mondta, hogy: Sokan vagyunk. Elmönt két-három méternyire, a ló hirtelen megállt. Noszogatta. Sehová se! Jóska bácsi mindjárt észrevette, hogy baj van. Elment érte, hogy mehetne vele. Milka néni erre azt válaszolta: Ugye, hogy nem tudsz sehova se menni. Tudtam előre, hogy elgyüssz értem. Ha három napig is nem szóná, ott lönné a kocsival, lóval, nem bírnál sehova se mönni. így hát, hogy möhetek én is, gyerünk. Es a ló tovább mönt, mikor fülült a kocsira. Lovas kocsival mentek a kórházba vagy a javashoz is. A boszorkányok ilyenkor is igyekeztek megakadályozni a célhoz érést. A boszorkányoknak, mint általában a szellemvilág alakjainak igen nagy súlyuk van, s ha rátelepszenek láthatatlanul a kocsira, azt nem bírják elhúzni a lovak. Nehéz a kocsi a lovaknak, hajavashoz mennek Féléves gyerek vót. El vót csinálva. Valamit babonáztak. Vittük orvoshó, nem tudtak segíteni. Vittük Foktűre kocsival. A Margit néni öregapjának nagyon jó két sárga lova vót. Én a gyerekkel hátul ültem. Amikor a körösztúthoz értünk, csupa hab a két ló. Engem meg a gyerekkel húztak. - Ide hallgass - má az uramnak nézd, hogy húzzák! En odadom a gyereket. Mi ez? Mikor odaértünk az asszonyhoz, má várt bennünket. - No, má vártam magukat. Hiába mentek maguk orvoshó... ш A templomba járáshoz nem használták a lovaskocsit, még a szállásokról is gyalog jártak be a templomba. A vőfélyek viszont paripákon hívogattak, mint arról Vidáné beszámol: A lakodalmi hívásra a legények voltak kijelölve. Szépen felszalaAk.: Perity Lajos, 50 é. (2005). FEHÉR Zoltán: 1975. 1179. Uo. 716.
