Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)
Fehér Zoltán: „Táncolhat az a ló a csillagos egekbe” – A ló a bátyai nép életében
„Táncolhat az a ló a csillagos egekbe" 261 gő-csattogó sztaniol fóliák voltak felakasztva madárijesztőnek Miután leszedtük azokat, a Rigót csak akkor lehetett nagynehezen betuszkolni az istállóba. Később is olyan ijedős volt a Rigó, úgy hogy a következő vásáron túladtak rajta. A dedó meg is igérte édesapámnak, hogy többet ő lovat nem vesz. A lóvásárláskor már gondoskodni kell a mágikus segítségről. Ha nem sikerül az egyik vásárba eladni a lovat, le kell szedni a patkóját, ha új is, és megint megpatkolni. Akkor sikerül eladni. 96 A sikeres eladást meg azzal biztosíthatják, hogy nem szabad sajnálni. A lovat, mikor megveszik, először a malomba hajtják, hogy egészséges legyen, hogy sok hasznot hajtson, mint a malom. 9& A lovak használata. Munka, közlekedés A parasztcsaládokban kialakult hagyományos nemek szerinti munkamegosztás alapján az aprójószág (baromfi) gondozása és a tehén fejese a nők dolga, a lóval való bánásmód kifejezetten a férfiak feladata volt. Míg az aprójószágokat általában ötették, a lábasjószágoknak inkább önni adtak. Adtál a lovaknak? Kaptak a lovak? - kérdezték. A gazda csak azután ülhetett a vacsorához, miután a lovakat ellátta. Étkezéskor első volt a ló, aztán jött a gazda. Nyáron napjában háromszor, télen kétszer adtak a lovaknak. A lovak számra az élelmet a jászolba dobták, öntötték. Lehetett ez széna. Bátyán azonban kevés volt a kaszáló, kevés széna volt a gazdaságokban." Szűken bántak vele. Az elöljáróság árverezte az utak, dűlők szélén, a gátoldalban a füvet kaszálásra. Ilyenkor szinte verekedésre került a sor a sok igénylő között, mert olyan takarmányszegény volt a falu. Nyáron viszont adtak zöld lucernát. Egész évben volt csöves kukorica, szecska, abrak. A nagy deszkaládában, aferslógban keverték a korpából, aprított tökből, polyvából, szecskából és reszelt marharépából készült eledelt. A takarmány elkészítéséhez használták a kézi kerékkel hajtott szecskavágót és a répa feldolgozására szolgáló reszelőt. Tavasszal a szénát zöldtakarmánnyal keverték, hogy a ne ártson meg a jószágnak. Télen éjszakára a kukoricaszár leveleit is a lovakkal etették meg. A csupasz szárakat, a szárízíket újból kévébe kötötték és a kemencében tüzelték el. Általában kora reggel, munkába indulás előtt adtak a lovaknak aztán este, munka után. Ilyenkor itatták is őket vödörből vagy a kút vályújánál. Napközben, ha pihent a ló a föld végében lévő akácfák hűsében a hátsó saraglyához kötve, a kocsioldalba vetett frissen kaszált füvet vagy tarló kaparékot fogyasztott. Abrakos tarisznyát Ak.: Fehér Zoltánné Jelencsity Anna, 75 é. (2006). Uo. 1063. Uo. 1064. Uo. 1082. Pedig Bátyának 1930-ban 485 kh rétje volt. Ez a teljes határ területének 12%-a, miközben az országos átlag 6,9. Hogy mégis kevésnek érezték az vagy abból következik, hogy a rétek nagy része az uradalomé volt, vagy abból, hogy az állattartás nagyobb arányú volt.
