Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)
Fehér Zoltán: „Táncolhat az a ló a csillagos egekbe” – A ló a bátyai nép életében
252 Fehér Zoltán tüzet csináltam, kukoricát sütöttem. Az elsőbül alig ettem, hát elnyomott az álom. Elaludtam. Mikor fölébredek, de hideg van. Hát hol vagyok én? Fölöttem ragyognak a csillagok. Tudom, hogy Nagy asszonynap vót. De hol vannak a lovak? Akkor ijedtem meg. Hát észrevettem, hogy merre mozog a kukorica levele. Meg is fogtam őket. Levettem a lábukról a nyűgöt, az egyikre felhúzódzkodtam. A kötőfékek egymáshoz vótak kötve. Ahogy megyünk, hirtelen valamitül úgy megijedtek, hogy vágtába kezdtek. Az út tőtése jó magas, mégis egy ugrással körösztül az árkon, és föl az útra. Dusnoki emberek hajtották a tehenet Kalocsára. Hát az én lovaim a vágtába megközölték a tehenet. így értünk haza. A dusnoki ember a botját is utánunk vágta mérgébe. 5 ^ Pásztorok és betyárok 1862-ben írta Bajnai József a Kalocsai Sárköz régi állattartásáról: Van egy, mit a régi jó idők dicséretül emlegetnek az öregek, s ez az, hogy a rideg legelő életet élt gulyák- s ménesekben kevés ló- és marhalopás történt. De most már az egyszerű erkölcsű Sárközben is bekövetkezni látszanak az idők, hogy a gazda nem alszik gond nélkül, ha lova szerszámát - mint ezelőtt Istenben boldogult apja is, maga is kerítetlen udvarán az istálló falába vert faszeget éjen át lógni, marháját pedig felügyelet nélkül kényre barangolni tudja, mert most itt is már támadnak, kik marha becsét jól érezvén, felkeresik azt még a keresztvasas istállókban is csak úgy mint a tyúkokat a padláson, hova éji szállásaikra elvonulnak. 5 A népi emlékezet is tud arról, s még magam is láttam, hogy a szállási istállókra erős ajtókat szereltek a betyárok miatt. Három sarokvasa vót, a középsőn anyacsavar. Leemelni nem lehetett az ajtót. Máshol keresztvas zárta el, de azt a betyárok nem tudták átléptetni. Ebben az időben már nem volt tanácsos őrizetlenül legeltetni sem. Nyéggel lakatolták a lovakat, szabadon eresztették. Reggel aztán sokszor kereshették, mer a betyárok elvitték. 61 Mesélnek arról is, hogy a betyárok a szállási Kukorica csárdába lovastul állítottak be. 62 A férfiak ezért jártak ki a szállásokra, ahol bezárkóztak az istállókba. Előzőleg szóltak egymásnak a szomszédok, hogy ha kiabálok, akkor gyere, mer lopják a lovat. 63 Társaságban persze megnőtt az emberek bátorsága. Öt, hat, tíz ember is összegyütt egy-egy istállóba. Vigyáztak, mer loptak nagyon. Nagy lopások vótak. Kívül verték az ajtót, bent meg ezek nyomták. Akkor baltával kezdték verni. Begyüttek. - Maguk akarnak rabolni? - kérdezte valaki a bentlévők közül. Összeverték, aki mondta. 64 58 Ak.: Jéló Pál, 78 é. (1969). 59 BAJNAI József: Kalocsai árvízkönyv 1862. 60 Ak.: Perity B. Pál, 68 é. (1971). 61 Ak.: Jéló Pál, 78 é. (1969). 62 Ak.: Fehér Zoltánné Jelencsity Anna, 32 é. (1960). Nagyanyja, Bencze Márta volt a csárdásné. 63 Ak.: Szűcs Péter Pálné Perity Margit, 82 é. (1962). 64 Ak.: Anisity István, 63 é. (1962).
