Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)
Fehér Zoltán: „Táncolhat az a ló a csillagos egekbe” – A ló a bátyai nép életében
246 Fehér Zoltán A bátyai lótartás történetében az utolsó radikális változást a téesz megalakulása hozta 1960-ban. A gazdáknak be kellett adniuk a közösbe lovaikat, amelyek számára a majorban két hatalmas lóistállót építettek. 1967-ben 140 lova volt a Piros Arany Tsz-nek, amelyet két három tagú brigád gondozott. 26 a szegény párák itt elég mostoha körülmények közé kerültek. Sokszor nem takarították ki az istállót, ritkán vakarták meg őket, folyton más keze alá kerültek, megszűnt az a kapcsolat ember és állat között, ami eddig olyan bensőséges volt. A háztájik megművelésére a tagok igyekeztek régi lovukat egy-egy napra kikölcsönözni, de emiatt reggelenként sokszor veszekedés volt az istálló körül. A fölöslegessé vált lovakat százával vitték be Kalocsára, ahol állítólag olaszok vásárolták fel azokat olcsón, hogy virslinek dolgozzák fel őket. Az iga nélkül maradt háztáji gazdaságok igényeit egyre inkább a csettegők, a kistraktorok vették át, szállításra meg előkerültek a kézzel húzott háztáji kocsik, a személyautók. Szinte jelképe lehetett volna a hatvanas évek elején a magyar parasztság helyzetének az a jelenet, amikor egy elbontott szállás nádtetejét egy parasztszekérre hányták, majd négy-öt ember húzta vonta a műúton az arra járó autóbuszok és személykocsik utasainak nagy csodálkozására. Afféle modern В ásta szekere volt ez. A téesz fokozatos gépesítése következtében aztán a téesz lólállománya is egye csökkent, végül elvesztette jelentőségét és megszűnt. A háztájik és a néhány egyéni gazdaság azonban sokáig igénybe vette a lófogatokat. Szántás, ekézés, betakarítás idején igen keresettek voltak annak a néhány lovas gazdának a szolgáltatásai, akik jópénzért vállaltak ilyen munkát. Volt, akinek sikerült megmentenie a kocsiját. Nekem volt már akkor két kocsim, Volt egy gumis kocsim, meg volt egy lőcsös parasztkocsim. És persze a gumiskocsit én nem akartam beadni, mer bevittem a lőcsös kocsimat, az is jó állapotba vót, meg a két lovamat. Akkor volt egy ilyen szemle, ahová be kellett menni. Fölbecsülték a lovak értékét, a kocsinak az értékét. Akkor kijött a bizottság, és kérdezték: ezt hoztam ? Ezt hoztam. Visszamentek és akkor kijött a bizottságnak az elnöke, a Pali bácsi, hogy: Laci, hát neked van gumis kocsid is. Pali bácsi, hát én a gumis kocsit nem akarnám behozni. Azt meghagyom, mert van három családom, és abból tudom majd a családomat fönntartani. Akkor nem firtatták tovább. De aztán valakinek szemet szúrt, hogy a gumis kocsit nem akartam leadni. Még a rendőrséggel is fenyegettek. Erősen ellenálltam, és így megmaradt a gumis kocsi saját részemre. Lófajták A 19. században, az emlékezés szerint, Bátyán is a régi fajta kicsiny termetű lovat tenyésztették. Ez nyilván az országosan elterjedt szívós, erős, gyorsmozgású Ak.: Perity Lajos, volt agronómus, 56 é. (2006). FEHÉR Zoltán 2005.
