Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)

Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: Hajósi sváb lakodalmi szokások a XX. század első felében

Hajósi sváb lakodalmi szokások... 205 Én sokszor voltam koszorús lány. Odaadtam az almát a menyasszonynak, akkor harapott egy picit, akkor én haraptam, odaadtam a másik lánynak. A bandánkban 8-10-en voltak. Akkor mennél többen leharaptak az almából, annak a menyasszonynak annál több szerencséje volt - emlékezett Hangya Mihályne Fatter Erzsébet. A koszorús lány vitt a kezében egy nagy és szép almát, amibe egy rozmaring volt beleszúrva. Azt elvitték a templomba. Amikor kijöttek a templomból, közösen megették. A férfiak késsel szeletekre vágták. Aki a koszorús lány közelében volt, az kapott belőle, akár asszony, akár lány volt, de a menyasszonynak föltétlen kellett belőle kapni - emlékezett Oszwald Józsefné Huber Mária. Ekkor az almába tűzött rozmaringot a vőfély, azaz a koszorús legény elkérte a menyasszonytól, s feltűzte a kalapjára a virág mellé. A legények pedig a marsolás közben a földhöz verték a borosüvegeket, ha azok már kiürültek. A legények kezébe régi, repedt tányérokat adtak, s hazafelé menet azokat is a földhöz vagdosták. A cseréptörés, üvegtörés mint lakodalmi szokás Európa-szerte ismeretes azonos funkcióval: célja az ártó hatalmak elijesztése, a gonoszűzés, valamint a szerencse, a jólét biztosítása. A fiúk kezében csutora (Tschuttra, Legi) is volt, s ha járókelőkkel találkoztak, azokat is megkínálták a rozmaringos csutorából. Az emberek szívesen vették ezt a kínálást - mondván -, a rozmaringos csutorából illatos bort (gschmeckada Wei) isznak. A gratuláció (klikvencsázás) A lakodalmas vendégeket a koszorúslány meg más lányok fogadták. Mindenkinek adtak egy feldíszített rozmaringot. A körösztszülők voltak az első vendégek meg a bérmakeresztszülők. A templomból való hazajövet után vagy a kocsma udvarára érve a zenekar marsolt, azaz marsokat játszott, s elkezdődött a klikvencsázás, azaz a gratuláció. A menyasszony és a vőlegény együtt fogadták a gratulációt. Fuszenecker Mária Beck Józseffel kötött esküvőjén 1943-ban a következő szokás fordult elő, miután a násznép beért az udvarra, és a fiúk hármat marsoltak: az asszonyok 3-4 rossz tányért adtak a legényeknek, hogy azokat dobják fel a szomszéd házak - gazdasági épület, istálló - tetejére, hogy minél több legyen a szerencse. A férfiak nézték, hogy hogy ugrálnak a legények. A menyasszony és a vőlegény az ajtóhoz álltak, s közben volt a klikvencsázás. A kikvencsázás közben minden menyasszony sírt, valamint a közelebbi női hozzátartozók is. A menyasszony mindig sírni szokott, mert aki vidám meg boldog volt, arra azt szokták mondani, hogy A luschtaga Braut a traurigs Waib, azaz 'vidám menyasszony és szomorú asszony'. Tehát azt tartották, hogy nem lesz