Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)
Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: Hajósi sváb lakodalmi szokások a XX. század első felében
188 Bereznai Zsuzsanna - Schön Mária Az a család, amely lakodalomra készült, az italról is időben gondoskodott: Aki tudta, hogy nála lakodalom lesz, az már előkészítette a bort, az jó bor volt, azért volt az a neve, hogy lakodalmi bor (Hochzaitwei). Mikor mentek a rokonok vagy a barátok látogatóba a családhoz, akkor ez volt a mondás: Koscht au mein Hochzaitwei! Kóstold csak meg a lakodalmi boromat! Az tényleg lakodalmi bornak készült. Előfordult persze, hogy vízből erjesztett bort (Wassrwei) adtak. Előfordult olyan is, hogy elfogyott a jó bor, és akkor jött a Wassrwei. A vendégek nevettek. Volt persze boruk, csak spóroltak vele. Volt fehérbor is a lakodalomban, jóformán minden módosabb háznál, de nem sok. A vörös bor volt a lakodalmas bor, a fehér bort csak mutogatásra adták. A legjobb bor mindig a menyasszonyi asztalra (Brauttisch) került. A lakodalmakba rossz bort nem vittek, én legalább is nem emlékszek rá. De ami a menyasszonyi asztalra ment, az mindig a legfinomabb volt - emlékezett Oszwald Józsefné Huber Mária. A lányok feladata az előkészület napján az volt, hogy befonják a koszorúslegény csutoráját és néhány poharat rozmaringgal. Ezen kívül el kellett készíteniük a 10-15 centis rozmaringokat. Ezekre mindenféle színű selyem szalagocskákat kötöttek. Amikor a lakodalom napján érkeztek a vendégek, a koszorúslány mindenki kezébe adott egyet. A lakodalom idején mindvégig viselték. Fuszenecker Mária első lakodalmában 1943-ban már csütörtökön megkezdődött a munka, mert borjút is vágtak. Az üszőt a család egy hozzáértő tagja vezetésével vágták le és dolgozták fel otthon, a háznál. Pénteken vitték a lakodalomba a meghívott rokonok a baromfit, s a legközelebbi rokonok ott maradtak megpucolni a sok kacsát, libát, tyúkot. De ez a munka már a kocsmában zajlott, mert a lakodalmat ott tartották. A kocsmánál volt jégverem is, nagy jégtáblákon hűtötték a húsokat. Az előkészületi napokon gondoskodtak a résztvevők étkezéséről is. Reggelire volt vérepörkölt, kolbász, szalonna, sonka, ebédre és vacsorára pedig pörköltöt adtak, sőt még tejes kávét is kínáltak. A lakodalmi főzéshez és tálaláshoz szükséges kölcsön edényeket pénteken a fél faluból gyűjtötték össze. Az asszonyok járták körbe a falut nagy kosarakkal. Aki edényt adott, minden egyes evőeszközt, edényt kis jellel ellátott, hogy a megjelölt dolgokat pontosan vissza lehessen adni. A péntek esti vacsora már ünnepinek számított: a pörkölt mellé a kemencében sültek is készültek. A lakodalom előestéjén, az előkészület napján olyan nagy muri volt, szebb volt, mint a lakodalom, éjfélig eltartott, az csak a segítségnek volt csinálva - emlékezett Hangya Mihályné Fatter Erzsébet. A vőlegény és a koszorús legény 23 ezen a napon ment utoljára hívogatni. Ekkor a koszorús legénynek is kellett verset mondani: Ha a vőlegény keresztszüleinek volt egy legény fia, 16 év fölött, akkor ö lett a koszorúslegény. Ha nem volt nekik, akkor a bérmaszülők fia, ha azoknak sem volt, akkor a legjobb barátja lett a koszorúslegény. A lányoknál is ilyen sorrend szerint lett valaki koszorúslány. De nem minden lány örült ennek a szerepnek, mert hosszú köszöntöt kellett mondania. A koszorúslegény kalapjára a koszorúslánynak kellett megvennie a csokrot. Rá kellett varrni a kalapra, mert nagyon nehéz volt.
