Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)

Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: Hajósi sváb lakodalmi szokások a XX. század első felében

180 Bereznai Zsuzsanna - Schön Mária Akkor már belenyugodott... Azután eljött apámhoz, és azt mondta: - Iratkozni akarunk menni. Apám azt mondta: - Csináljatok, amit akartok! - emlékezett Hangya Mihályné Fatter Erzsébet az első házasságára. Fuszenecker Józsefné Fuszenecker Mária első lánykérése 1943-ban Beck Józseffel így történt: A fiú egyedül eljött. Azt mondta apámnak: - Stefi bácsi! Holnap elmegyünk iratkozni a Midivel. Beleegyezik? - Persze! Menjetek már egyszer! Úgyis mindig együtt vagytok! Az édesanyja, Fuszenecker Istvánné Stadler Ágnes (1903) így beszélte el lányának az ő lánykérését 1926-ban: Amikor a fiú elment a lányt megkérni, arra azt mondták, hogy Kranzlabed. Meg lett hívva a Gette, a keresztapa meg a testvér, a nagyszülők. Volt vacsora. Akkor jött át a vőlegény megkérni a menyasszonyt, és akkor a Gette a menyasszony és a vőlegény kezét összefogva borral adta őket össze, a bort rálocsolta. Ez egy hagyományos Gettischaft, keresztapaság volt. Mert ha én a valakit az én lányomnak a keresztanyjának kérem, akkor az ő édesanyjának, édesapjának, mindenkinek Gotta meg Gette megszólítás jár, az egész családot megtisztelik azzal, hogy Gottának meg Gettinek nevezik őket. A lánykéréstől három hétre köllött, hogy legyen az esküvő, ha nem ment vissza a parti. A lánykérés estéjén vagy az azt követő vasárnapi templomi kihirdetés estéjétől a vőlegény már a menyasszonnyal hált. Ezt az esküvő előtti három hetet a hajósi svábok tulajdonképpen próbaházasságnak tekintették, s ha ez idő alatt a menyasszony nem volt elég alkalmazkodó, az ágyban nem volt eléggé közeledő, a vőlegény visszamondta az esküvőt. Ha ez előfordult, az nagy szégyen volt a leányra nézve, utána már csak nehezen tudott férjhez menni: - Jézus, Mária és József! A legénynek nem kell a lány, pedig már ott volt éjszakára. Micsoda szégyen! Mit csináljunk? (Jezas, Maria and Josef/ Dea Bua will des Mädli itt. Jetz ischt'r scha dott gsei ibr Nacht. Dia groß Schand! Wa teamma jetz?) A szomszédos császártöltési és nádudvari svábok és a környékbeli magyarok igen megütköztek ezen a hajósi szokáson. Attól a pillanattól kezdve, hogy a fiatalok eljegyezték egymást, a. feliratkozás (Aufschraiba) napjától a menyasszonynak fekete ruhát kellett viselnie. Ez azért volt, hogy mindenki tudja róla, hogy menyasszony. Ünnepnapokon rozmaring is volt az úricopf (Hearrazopf) körül. A fején bársonyszalag (Samidmascha vagy Kopfmascha) volt. Ettől a naptól fogva a lakodalom napján éjfélig fekete ruhát