Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)

Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: Hajósi sváb lakodalmi szokások a XX. század első felében

Hajósi sváb lakodalmi szokások... 169 Oszwald Józsefné Huber Mária így emlékezett az iparosokkal való kapcsolatukra: Nem barátkoztak a svábok meg az iparosok. Az iparosok között is voltak svábok, de a legtöbb bevándorolt volt. Hajóson sok ilyen bevándorolt volt. A gyerekeik már elsvábosodtak. Az iparosoknak gyakran sváb lány a felesége. Hajóson '45 előtt nagyon sok iparosféle volt. Mindig jöttek iparosok Hajósra. Hiába svábosodtak el a gyerekeik, nem akarták hozzájuk adni a lányokat. Mert a svábok svábok, és ők svábok maradnak! Másoknak ettől eltérő véleményük volt az iparos legényekről és leányokról: Nem igaz, hogy az iparosok erkölcstelenebbek voltak ...Az iparosság sokkal jobban a szülők szeme előtt volt, azok este nem nagyon mentek el, csak akkor, hogyha bál volt, akkor meg ott voltak a mamák. Tehát az iparoslányokat elkísérték a mamák. A báljaik szintén szombat- és vasárnaponként voltak. Az úri kaszinó a Deák-féle vendéglőben volt, a Harang utcában. Ez kimondottan az iparossága volt, de ott is csak a jobb iparosoké. A paraszti sorból felnövekedett iparosok nem járhattak oda. Úri osztálynak számított a főjegyző, a segédjegyző, a csendőrtiszthelyettes, a tanítók, a kántortanító, a pap, a postamester, a gyógyszerész, az orvos ...Az úri ruhások nem jártak a fonókba. Az iparosoknak nem volt külön fonójuk, de elmentek a parasztok fonójába is. Egyesek elvegyültek a parasztok között. Külön iparos fonó nem volt, az iparosoknak annyi dolguk volt, hogy este is dolgoztak. Mert nagyon sok esetben nappal kinn dolgoztak a határban, és este, mikor hazamentek, akkor végezték a műhelymunkát ... Hogy nem akarták hozzáadni a lányokat az iparosokhoz? Egy iparos jobb parti volt, mint egy egyszerű, szegényparaszt legény ... Az iparosoknál mindig volt pénz otthon. Szívesen mentek iparosokhoz, de azok csak gazdag lányokat választottak ... A hajósi legények semmivel sem voltak különbek az iparos fiúknál, az iparosfiúk nem voltak roszszabb erkölcsűek. Az iparosok közt is voltak svábok, de nagyon kevés volt a bevándorolt. Már a második vagy a harmadik generáció sváb iparos, az elmagyarosodott. Az nem jelentette azt, hogy az bevándorolt volt, aki már nem nagyon beszélt svábul, csak magyarul. De a magyar iparosok gyerekei nem svábosodtak el. A XX. század első felében nem fordult elő zsidókkal kötött házasság sem. Csak közvetlenül a zsidóüldözéskor volt rá példa, hogy megkeresztelkedett egy zsidó ember, házasságot is kötött egy keresztény nővel, s meg is menekült az elhurcolástól. Egy hajósi sváb lány Pesten szolgált, egy zsidó fodrász ember elvette feleségül, és Hajósra költöztek. A sváb felesége mentette meg az életét. A II. világháború után pedig egy hajósi zsidó férfi meg is keresztelkedett, s hajósi sváb lányt vett feleségül. A házasságkötések során az is fontos elvárás volt, hogy a vőlegény legyen idősebb a menyasszonynál néhány évvel, illetve egyidősek is lehettek. A sokszor 8-10 év korkülönbséget a legtöbb esetben a háború indokolta.