Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)

V. Sági Norberta: Könyvből gazdálkodni – Félévszázad törekvései a gazdálkodás fejlesztésére (Kecskemét, 1870–1930)

CUMANIA 22., Kecskemét, 2006 141 V. SÁGI NORBERTA KÖNYVBŐL GAZDÁLKODNI Félévszázad törekvései a gazdálkodás fejlesztésére (Kecskemét, 1870-1930) A 19. század utolsó negyedében a mezőgazdasági konjunktúrát dekonjunktúra váltotta fel, mely az extenzív (területi) fejlődést követően most már minőségbeli változásokat követelt, technika és technológiaváltást sürgetett. A mezőgazdaság kulcskérdésévé vált a talajerő-pótlás érdekében a nagyobb trágyaszükséglet előteremtése, ezzel együtt az állattenyésztés fejlesztése. Mindezekkel együtt pedig a termelésszerkezet átalakítása, melynek most már egyre inkább a takarmánynövénytermelés céljait is szolgálnia kellett. Az Alföld mezőgazdaságának fejlődését a 19. század második felében óriási területi növekedés jellemezte. Minőségben az Alföld elmaradt ugyan az országos termelési átlagoktól, de ezt a „lemaradást" ellensúlyozták az egy-egy növénykultúrára specializálódott körzetek, területek. Kecskemét is ilyen „specialista" volt: az intenzív művelést és szakismereteket igénylő növénykultúrákról messze földön híres város. A 19. század végétől a 20. század elejéig Kecskemét és környékének mezőgazdasági fejlődésében fontos szerepet játszott a város földbirtokszerző politikája, majd a kisbérletosztások és a telepesek idehívása. Ezek a változó nagyságú parcellák, földterületek adtak további lökést a fejlődésnek. A kis- és törpebirtokosok, „birtokos szegények" (Márkus István) voltak azok, akik a jobb megélhetésért kisebb-nagyobb területeiken szőlőtelepítésbe, fásításba kezdtek vagy akár 0,5-1 holdnyi bérelt szántójukon zöldségtermesztéssel próbálkoztak. A mennyiségi növekedés helyett azonban ezúttal a minőségi változás mikéntjét kutatom. A szakirodalomban és szépirodalomban egyaránt találunk a parasztság hagyományokhoz hű és azokhoz ragaszkodó viselkedésére vonatkozó írásokat, példákat. Az apáról fiúra öröklődő termelési módszerek, technikák sűrű szövetén azonban itt-ott mégis lyukat kellett, hogy üssönek az újabb eljárások, az újabb növényfajták vagy eszközök. Ezek óvatos kipróbálásával, némelyek folyamatos alkalmazásával lassan változások történhettek a gazdálkodásban is. A változtatásnak természetesen több oka lehetett. Egy újabb vetőmag, eszköz, növényvédő vagy talaj erőpótlási eljárás kipróbálása történhetett spontán módon, talán valaki személyes ajánlására vagy újsághirdetés hatására. Történhetett törvényi szabályozásra is: a Földművelésügyi Minisztérium több ízben próbált így eredményt elérni. Végül az iskolában oktatott ismeretanyag is meghatározhatta a gazdálkodás mikéntjét és az újításokkal szembeni pozitív beállítódást. Jelen dolgozat a fejlődésnek/fejlesztés-