Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)
Kothencz Kelemen: Nyelvrendi perlekedések – A római katolikus istentiszteleti nyelvrend ügye a hercegszántói sokac és magyar lakosság körében a 19–20. század fordulóján
Nyelvrendi perlekedések 129 1907. január 14-én az új érsek, Városy Gyula (1905-1910) feltette a kérdést Czár András plébánosnak, hogy milyen hitéletet élnek az aposztaták? 128 Erre a pap így felelt: „ Szentségekhez való járulás, Isten igéjének hirdetése és hallgatása nélkül, az isteni tiszteletnél előírt szertartásoknak minden áhítat nélküli ledarálása és a híveknek áhítatra való gerjesztése nélkül elgondolható, hogy hitéletről beszélni sem lehet. A sokacok ellenben példás hitéletet éltek, jelen voltak a szent miséken, Isten igéjét nagy szeretettel hallgatták, gyakrabban járultak a szentségekhez- " l29 Az egyháztól elszakadt sokacok közül addig 368-an tértek vissza. 130 Az 1060 áttért személyből már csak 692 volt hitehagyott 1907-ben. Az aposztatákat a viszszatéréstől távol tartotta az elkeseredés és a római katolikus egyház iránti gyűlölet, mely - szerintük - az istentisztelet régi rendjének megváltoztatásával őket jogaiktól megfosztotta. A katolikus vallásra történő visszatérésük akadályozó tényezője volt az ortodox pap, aki mindent elkövetett, hogy újdonsült híveit összetartsa. Összegzés helyett A bevezetőben utaltunk a kutatás első fázisára, így esettanulmányunknak most csak rövid összegzését adhatjuk, illetve felvázoljuk a további feladatokat, megoldandó kérdéseket. Feltehetjük a kérdést, hogy miért következett be az aposztázia, és miért pont a szántovai sokacok körében, holott a nemzetiségileg sokszínű Bácska más településeinek délszláv, illetve német lakosai között ugyanúgy felüthette volna a fejét. A forrástípus áttekintése során kibontakozott előttünk, hogy a szántovai sokac lakosság gyors ütemű csökkenése, elszegényedése miatt, egzisztenciáját vesztve az egyházi jogok megtartásában igyekezett fogódzóhoz jutni. Mivel a katolikus egyház ebbéli kérelmüket nem teljesítette, a nép köréből kiemelkedő vezér egyének és az ortodox agitátorok hatására az aposztázia mezejére léptek. Az mégis szembetűnik, hogy nem teljesen átgondolt cselekedet volt ez az erősen vallásos sokac hívők többségének részéről, hisz rövid idő elteltével az áttértek közül sokan igyekeztek a katolikus egyház kötelékébe visszatérni. A sematizmusokból pedig az derül ki, hogy a szakadárok közül volt, aki később elhagyta a települést. A szántovai aposztázia bekövetkezéséért az ortodoxia északra terjeszkedése, a szerb többségű Zombor közelségében talán valamiféle magyarázatot sejthetünk. Fontos kiemelni, hogy a dualizmus kora az államon belüli nemzeti mozgalmak kiteljesedésének időszaka Magyarországon, a Szántován megtörtént események KFL. I. 1. b. Hercegszántó 1907/238. KFL. I. 1. b. Hercegszántó 1907/305/10. A hitehagyott személyek visszatérése a plébános jelentése szerint éves lebontásban a következőképpen alakult: 1899-ben 186, 1900-ben 44, 1901-ben 55, 1902-ben 26, 1903-ban 14, 1904-ben 26, 1905-ben 9 és 1906-ban 8. KFL. I. 1. b. Hercegszántó 1907/305/10.
