Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)

Kothencz Kelemen: Nyelvrendi perlekedések – A római katolikus istentiszteleti nyelvrend ügye a hercegszántói sokac és magyar lakosság körében a 19–20. század fordulóján

Nyelvrendi perlekedések 121 eljárást. A félénkebbeket, akikhez Velin Rókus is tartozott, nem tudta a pap a fenyegetés hazug voltáról meggyőzni. Velin Rókus 1902 tele óta betegeskedett, és mivel erejét napról napra fogyni érezte, a maga egyszerű eszével is belátta, hogy életének vége közeledik. Azért, hogy lelkiismeret-furdalásaitól megmeneküljön, kijelentette feleségének, hogy bármi történjék is, ő a katolikus egyházba visszatér. Felesége nagyon megörült férje ezen nyilatkozatának, mivel addig ura félénksége miatt nem térhetett vissza egyházába. Czár András május 19-én 6 óra előtt a sekrestyében a szentmise és a szertartások előkészületeit végezte, amikor Velin Rókus egyik szomszédja jött hozzá, jelentve, hogy Velin Rókus vissza akar térni, csak nem tudja, miként tegye. A pap elmondta neki a követendő eljárást. Mivel Velin Rókus gyalog nem tudott volna a görögkeleti lelkész elé menni, a pap azt tanácsolta, tegyék kocsira, a felesége pedig menjen be két tanúval, és jelentse a lelkésznek, hogy úgy ő, mint kocsin lévő férje a katolikus egyházba visszatér. A pap egész nap várta, hogy erről értesítsék, de hasztalan, mert senki nem jelentkezett nála. Másnap reggel felkereste Velin Rókus idősebb fia, és beszámolt neki a történtekről. Amint mondta, atyjukat azért nem vitték előző napon a görögkeleti lelkész elé, mert az épp az utcájukban tartott összeírást, és számítottak rá, hogy hozzájuk is betér. Azonnal elhívták két szomszédjukat tanúknak. Amint a pópa szobájukba lépett, Velin Rókus bejelentette neki, hogy ő és felesége a katolikus egyházba visszatér, tehát őket hívei közé ne is írja föl. Ennek ellenére a lelkész kijelentésüket nem akarta tudomásul venni, mondván, hogy az ilyen bejelentést csak hivatalos helyiségben, lakásán lehet megtenni. Ezek után Czár András azt tanácsolta Velin Rókus fiának, tegye atyját kocsira, vigye a lelkész lakása elé, anyja pedig menjen be két tanúval, és jelentse be kilépésüket az ortodox egyházból. Ezt nyolc óra után meg is tették, a feleség pedig rögtön fölkereste a papot és felkérte, hogy férjét lássa el szentségekkel, ami meg is történt. Nyolc nap múlva, mielőtt Velin Rókus másodszor bejelenthette volna kilépését a görög keleti egyházból, meghalt. Felesége és idősebbik fia ismét megjelentek a papnál, és felkértek, hogy miután a megboldogult férj egy gazdaember előtt kijelentette - és ők is azt kívánják -, hogy katolikus pap temesse. Az ifjabbik fiú és felesége még mindig ortodox vallású, de édesanyjának és bátyjának intézkedésében teljesen megnyugodott. Az ortodox pap értesülvén Velin Rókus elhunytáról, harangoztatott. Amint ezt az özvegy megtudta, elment hozzá és tiltakozott a harangozás ellen. A pravoszláv lelkész követelte a temetés jogát, de az özvegy határozottan megmondta neki, hogy ezzel a szándékkal ne merészeljen udvarába lépni. Tehát Velin Rókus temetésére a