Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)
Kothencz Kelemen: Nyelvrendi perlekedések – A római katolikus istentiszteleti nyelvrend ügye a hercegszántói sokac és magyar lakosság körében a 19–20. század fordulóján
114 Kothencz Kelemen hívatta össze a sokac és magyar hívek legtekintélyesebb vezéreit. A tárgyalás sajnos eredménytelenül zárult, mert a magyarok ragaszkodtak a márciusban megállapított új rendhez, a sokacok pedig erősen követelték a régi állapotokat, és ahelyett, hogy engedtek volna valamit a magyaroknak, újabb követelésekkel léptek fel. Ódry Lajos zombori káplán 1897. szeptember 5-én szomorúan adta az érsek tudomására, hogy Andrin Sándor, Jelich Barisa, Blazsetin Barisa, Fúczin Marin, Gyurich Misa és Deszecsár Marin szántovai sokac polgárok 204 sokac család képviseletében - zsebükben a mandátummal - aznap Kupusarevic Lyubomir esperesnél jártak Zomborban, és vele a görögkeleti vallásra való áttérés módozatairól értekeztek. 85 Az esperes szíves fogadtatásban részesítette a nála megjelent sokacokat, és két órán keresztül informálta őket az ily esetben követendő eljárásról. Hithagyási szándékuk végrehajtására buzdította, erre nézve megfelelő útbaigazításokkal látta el, és ígéretekkel bíztatta látogatóit. 1897. szeptember 6-án már a szántovai plébánián is megjelent mintegy 50-60 sokac hívő azzal a kijelentéssel, hogy görögkeleti hitűek lesznek, ha nem állítják vissza az istentiszteleten a régi rendet. 86 Ellenben, ha az érsek ezt megteszi, azonnal mindannyian templomba mennek, bűneikért penitenciát tartanak, és Istennek híven fognak szolgálni. A sajnálatos állapotok megvizsgálása és megszüntetése végett az érsek személyesen akart a helyszínre utazni, ezért megírta Fejér Gyula apát-plébánosnak, hogy szeptember 11-én szombaton délután fél négykor vasúton érkezik Szabadka felől Zomborba, és közvetlenül az állomástól kocsin folytatja útját Szántó vára. 87 Felkérte Fejér Gyulát, hogy a maga és kísérete részére, saját költségére két „fedeles" utazó kocsit - melyek közül az egyik, ha lehet, zárt legyen -, továbbá egy pogygyászkocsit béreljen, és azokat rendelje az említett időpontra a zombori vasútállomáshoz. Az érsek arra is megkérte a plébánost, hogy tartson vele Szántavára. Az érsek a Bács-Bodrog vármegyei főispánnak, bajsai Vojnits Istvánnak is megírta szántovai úti célját, Bátori plébánosnak pedig azt, hogy mikor és kivel érkezik Szántavára. Megbízta a szántovai papot, hogy intézkedjen szállásról az oldalkanonok, az irodaigazgató, a zombori apát-plébános és esetleg még egy vagy két kísérő pap részére. A sokac és a magyar híveknek pedig adja elő, mi célból látogat az érsek a faluba. Ezek után az érsek Opacsics Germán újvidéki szerb püspököt 88 kérte meg, intézkedjen arról, hogy a szántovai sokacok aposztáziáját, katolikus hitének elhagyáKFL. I. 1. b. Hercegszántó 1897/3817/292. Név szerint a sokacok közül: Prodan Sztipan, Andrin Sándor, ifj. Jelich Barisa, Tomasev Szima, Velim Zsivko, Prodan Pava, Blazsetin Barisa, Fuczin Andria, Brakatur Barisa, Dugalin Péter, Kovacsev Ivan, Jermich Barisa, Csatalinacz Fülöp, Peák Matisa, Tomasev Pávát; a magyarok részéről pedig: Moyzes Imre, id. Laczkó Ferencz, ifj. Simon Ferencz, Sirok Péter, ifj. Moravicz György és Vörös Ferenc nevű személyekkel külön-külön hosszasan tárgyalt. KFL. I. 1. b. Hercegszántó 1897/3837. KFL. I. 1. b. Hercegszántó 1897/3831/117. KFL. I. 1. b. Hercegszántó 1897/3831. 1897. szeptember 6-án kelt levél. Bácsi (újvidéki) szerb ortodox püspök: 1893-1899. jan. 19. BALOGH Margit - GERGELY Jenő 1996. II. 102.
