Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)

Kothencz Kelemen: Nyelvrendi perlekedések – A római katolikus istentiszteleti nyelvrend ügye a hercegszántói sokac és magyar lakosság körében a 19–20. század fordulóján

Nyelvrendi perlekedések 111 Evetovics János tüstént válaszolt, csak az volt a kérése, hogy az új templomrend ne farsang, hanem nagyböjt valamelyik vasárnapján legyen kihirdetve.

66 Ebbéli véleményét az éppen nála tartózkodó borsodi Latinovits Gyula, a bajai járás főszolgabírója is akceptálta, aki a kilátásba helyezett rendről Bátori János plébánostól értesült. Az érsek ezek után 1897. február 17-én annyiban módosította 5291/96. számú rendeletének 9. pontját, hogy Nagyboldogasszony napján magyar évben a nagymise és az azt megelőző szent beszéd magyar, a kismise az utána következő szent beszéddel pedig sokac nyelven szóljon, a következő évben fordítva.

67 Az ellentétek tovább mélyülnek Evetovics János káplán 1897. február 17-én érkezett meg Szántovára.

68 A másnapi misén tele volt a templom sokaccal, de 19-én már csak mindössze tízen jelentek meg. „Azt hitték, hogy valami jó hírrel jövök, de ezután valamikép megtudták, hogy üres kézzel jöttem ott hagytak, pedig a szegények legnagyobb része ismer a bajai vodiczáról és Sz. Antal napi búcsúról. " - írta a káplán. A szántovai sokacok ugyanis Páduai Szent Antal ünnepén (június 13.) Bajára zarándokoltak, ugyanígy tették ezt a garai, bácsalmási, csávolyi, vaskúti, felsőszentiváni, bokodi, katymári, szentistváni bunyevácok, illetve a dusnoki és bátyai „sokácok".

69 A mise után legalább 250 sokac férfi jelent meg a parókián, és kijelentették, hogy amennyiben a helyzet nem változik, kitérnek hitükből. Evetovics János figyelmeztette őket, hogy „a főpásztor nem szűnik meg szíve szeretetével követni és keblére ölelni [híveit]". Az emberek levett kalappal csendesen hallgatták, mint a bárányok, de kijelentették, hogy öt nap múlva ismét visszajönnek, de akkor már ötszázan, és mindannyian felekezet nélküliek lesznek. A káplán elkeseredése jól tükröződik a következő sorokból: „ Úgy látszik most már az ördög kezd működni. Nagyon félek a farsangi terminustól! Hiszen nem is bírok a népre hatni, mert csak egy vasárnapom van. A küldöttségnek (a fenti 250 embernek) kijelentettem, hogy velők többé nem tárgyalhatok, ha csak nem templomban a szó és a gyóntatószékből. [...] E perczben jön valami 500 asszony. Istenem adj erőt és kegyelmet ezeket ha megnyerem szerencsés leszek". Császka György a levél kézhez vétele után megbízta Maison Mihály kerületi esperest, hogy azonnal menjen Szántovára, és iparkodjon a felizgult kedélyeket lecsillapítani.

70 Megírta neki, hogy a béke helyreállítása érdekében az egyház hajlandó anyagi áldozatot is hozni. Kijelentette továbbá, hogy két káplán beállításával KFL. J. 1. b. Hercegszántó 1897/810. KFL. I. 1. b. Hercegszántó 1897/810. KFL. I. l.b. Hercegszántó 1897/848. UNYI Bernárdin 1947. 161-162. KLF. I. 1. b. Hercegszántó 1897/848.