Bárth János szerk.: Cumania 21. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2005)

Székelyné Kőrösi Ilona: Egy tanyai gazdaság a XX. század első felében

Egy tanyai gazdaság a XX. század első felében 291 szalmát szedte ki a gépből, és akkor még volt egy törekrakó. Bandagazda, kettő ötető, 4 kazalos, akik hányták, a másik 4, a rudas, akik a szalmát elhordták. Ezök váltották egymást, hol az egyik, hol a másik négy a rúdon. A csúszósnál kettő, a töreknél is három, aztán a szalmarakó egy, és a törekrakó a másik - ez 18 - és a kévevágó még 2, szakács is volt velük. Hát ezt állítom ezt a 21 embört. Ki van maradva még a gépész úr és még a fűtő. Mert ugye a törekösök se mindig 3. Ha meg 3 volt, akkor 1 mindig kévevágó. Mondjuk 3 volt a gépön, de kettő volt a pelyvánál, töreknél, a harmadik meg fönn volt a gépön, elvágta a kévét, úgy adta a kézibe az ötetőnek. A 4-5 arató maradt, azok beosztották magukat olyan módon, hogy kettő kinn a tarlón hányta a szekérre ... a szekérön volt a bérös vagy a kocsin a lovász és két embör, hol az egyikhöz mönt a kocsi, hol a másikhoz, a másik 3 embör mög az asztagon volt. Abbul is mikor már fölmönt az asztag, 1 az állásba volt kettő mög rakta ... 1 rakta a kazalt, de az a másik közvetlen adta kézre. Tehát itt volt egy kazalos, a kazalosnak meg egy cimborája, aki kézire adta, volt rá eset, hogy ő is helyre tudta tönni, de nem mindig; a harmadik pedig itt az állásba állt, mer nem tudta már fölérni a szekérrül, a kocsirul, nem tudta már föladni az állásba. Az arató, az a gazdáé, azé a gazdáé volt, akinek volt ez a birtoka, és ugye aratóra volt szüksége. Tehát nekünk, az én édösapámnak két ilyen aratóbandája volt. Az egyik Köncsögön négy pár vagy öt, mikor milyen volt a gabona, Törökfáiban meg a Városföldjin a másik öt. Volt osztán olyan uraságos féle, azokhoz nem is tudok szólni, mert itt a Duna-Tisza közén ilyen középbirtokosok voltak, itten ez járta. Mondjuk Tiszántúlon vagy Dunántúlon ahol olyan ezerholdasok voltak, nem tudom, hogy ottan hogy csinálták. A cséplőbandában voltak, csak így mondom hogy nők, asszonyok vagyis feleségök nemigen, az a három, amelyik a töreknél volt, esetleg, de azok nagyon sokat szenvedtek, az porolt legjobban. Kecskemétiek voltak, de azért ilyen tanyaiak. Helvécia, Ballószög, aztán ezökön az ilyen távoli tanyákon laktak. Saját magukéban laktak, de elmönt a férfi, aratni, azért hogy itten megszörözte az egész évi kenyérit, a gabonán körösztül. Azok a lányok vagy azok a fiúk meg elmöntek azért, hogy mégis jó volt valamire az a pénz, amit kerestek. A bandagazda szödte össze azt a ... nem tudom hány embört, a gépészt nem meg a fiitőt nem, de a többi embört igen, azt mind ő. A gépész volt az, aki alkudott velünk. Mikor tudott jönni ugye csépölni, a szerint kapta a százalékot. ... A gép az kirészelte, tegyük föl a 6 százalékot. Na most akkor annak a fele volt az övéké, a másik fele a gépé volt. És azt egy nagy ponyvára leterítötték és vékával kapta mindönki mikor rákerült a sor, egy vékát. Élelmet hoztak magukkal, volt olyan is, de legtöbbször mink gazdák adtuk nekik a főtt ételt. Vagy ha nem kapott főtt ételt, akkor meg kiadtuk a főznivalót. Nagyon vegyes volt, például birkát vágtunk, akkor egy fél birkát kaptak egy ebédre, a másik felit be köllött vinni a tanyába ... és azt az arató ette meg vagy a