Bárth János szerk.: Cumania 21. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2005)
Wicker Erika: A Katymár-Téglagyári hódoltság kori fülbevalópár
A Katymár-téglagyári hódoltság kori fülbevalópár 35 Tomasevac/Tamáslaka, Makó). Fontos megjegyezni, hogy a katymári fülbevalók temetőből kerültek elő. Igaz, szórványként, de nincs arra semmilyen adatunk, hogy a temetőben vagy a környéken elrejtett kincsleletet találtak volna, a III. és IV. terület többi fülbevalója esetében ugyanakkor temető meglétére nincs utalás. Ez egyben azt is jelenti, hogy a katymári fuggőpár nemcsak a jelenleg ismert legészakibb előkerülési helyű, hanem egyben a legtovább használt üreges lunula alakú fülbevaló. A KATYMÁRI FÜLBEVALÓPÁR KELTEZÉSE ÉS KÉSZÍTÉSI HELYE Minden probléma és nyitott kérdés, melyet fentebb az üreges lunulas és korongos fülbevalók datálásával kapcsolatban említettem, érvényes a katymári példányokra is: készítési, használati és földbekerülési ideje a gyér és hiányos adatok miatt pontosan ma még aligha állapítható meg. A katymári fülbevalópár megtalálásának körülményeit a bevezetőben ismertettem. A helyi téglagyár helyén folyó ásatások szünetében, a temető folyamatos elhordásakor, 1952-ben került elő, de erről csak az agyagot és földet bányászó munkások elbeszéléséből tudunk. Mivel más olyan leletet nem adtak át Szabó György régésznek, mely egy esetleges, a temetőben elrejtett kincsleletre utalhatna - mint ahogy erre vannak példák a II. területen: Novo Brdo, Prokuplje, Trgoviste, a manasijai leleteket kolostor mellett találták - feltételezhető, hogy valóban sírból származik. Ez érdekes módon csak az üreges lunula alakú fülbevalókra jellemző, és főként az I. (Demir Kapija, Manastir, Mokrino, Morodvic, Tremnik) és II. (Kursumlija, Manasija, Novo Brdo, Studenica, Trgoviste-Tabacina), kevésbé a III. területen (Drmno). A katymári fülbevalók korának legalább hozzávetőleges meghatározásához csak kevés kiindulópont van. Az bizonyos, hogy 1560 előtt nem kerülhettek ÉszakBácskába, hiszen e területre, Zombor és Baja közé, mely „a szultáni hódítás óta üres és puszta", csak ez idő tájt telepítettek be I. Szulejmán rendelete alapján „sátorlakó vándorokból és különböző lakóhelyekről bizonyos mennyiségű rájanépet. " 146 Mivel azonban ezek a balkáni betelepülők az észak-bácskai falvakból folyamatosan elvándoroltak, helyükbe újak jöttek, 147 nem tudni, hogy a fülbevalópár tulajdonosa melyik évben került Katymárra. Nem tisztázott az sem, hogy a 15 éves háború során a falu teljesen elnéptelenedett-e, avagy - mint pl. Halmoson (Bácsalmás) - a lakosság egy része helyben maradt. 148 Mindezek alapján csak annyi bizonyos, hogy a fülbevalópár 1560 után - de a következő néhány évtizedben bármikor - kerülhetett a földbe. HEGYI Klára- FODOR Pál 2002. 13-14. WICKER Erika 2004; A 2. táblázat az 1570 tájáról és 1578-ból származó defterek alapján közli a katymári lakosok neveit: az elsőben szereplő 17 név közül mindössze hat tűnik fel az 1578-as iratokban. Ez a folyamatos lakosságcsere az egyéb balkániak lakta településekre is jellemző, és bizonnyal folyamatos volt azokban az években is, amikorról nincsenek defteradataink. WICKER Erika 2004. 20-23.
