Bárth János szerk.: Cumania 21. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2005)

Székelyné Kőrösi Ilona: Egy tanyai gazdaság a XX. század első felében

Egy tanyai gazdaság a XX. század első felében 281 jóízű, bográcsban főtt és kifogástalan, hát jól nézött ki, csak hát nem az a díszes. És hát mindönki jóízűen evett és saját borunk volt, és akinek tetszött hát ivott rá bort vagy pedig fröccsöt. Szép fehér kenyerünk volt. A kenyeret - volt legtöbbször a tanya előtt ambitus, az ámbitusnak az eleje nyitva volt, de teteje volt, ott volt egy hosszú polc, és a polcon volt fölállítgatva a kenyér, öt-hat vagy esetleg hét is - és onnan vötte le a legmagasabb férfi, aki elérte, és azután ezt fölszeleteltük. Hár arra ugyan nem emlékszök, hogy köllött-e télön félteni a hidegtől, de rendszerint az volt a kenyérnek a helye. Azt nem tudom megmondani, hogy az hogy száradt ott meg vagy ártott-e neki az a levegős hely. A szobában fénykép nemigen volt, hanem szentképek, mert én nem ismertem olyan tanyát vagy tanyai szobát, hogy szentképek ne lettek volna. Mária, vagy ilyen kereszten ábrázolt Jézus, és be voltak rámázva is. Ezök voltak vagy 50 és 40 centisek. Az ágyhoz akasztották, az egyik az ágy fölött, a másik oldalt. Éppúgy mint az ablak a szobán, úgy volt a sarok kimaradva, az egyik kép az ágy feje fölül, a másik meg így oldalt. Egyiknek másiknak volt olyan ügyessége, hogy búzakoszorút csináltak kalászból, de ez nem volt olyan tartós. Ez ottan nem volt kifüggesztve. Az ablakban nem tartottak egyáltalán semmit, üres volt, sőt idővel az egyik ablak be volt teljesen rekesztve, az az ablak, ahonnan inkább a hideg jött, és a másik ablak volt üresen hagyva, úgyhogy ottan szellőztettek. Az egyik ablakot télre becsinálták olyanformán, hogy vastagon fűrészpor a két ablak között és a fűrészpor teteje pedig súlyokkal, és így nem jött be a hideg. Mert annyira szerették ezök a lakók a melegöt télön, fáztak sokat, tehát köllött a meleg szoba. És még olyan tréfa, olyan vicc is akadt, hogy tik annyira fűtőtök, hogy a szenteltgyertya már leolvad, hát ez fölöslegös, persze ez nem történt meg, de a szenteltgyertya is ott volt a szentkép mellett fölakasztva a falra. Van a templomba gyertyaszentelő ünnep, és akkor odavitték, fogták a kezükbe, vagy le is rakták, volt olyan hely ottan, valami kis asztal, az oltárnál, és akkor ottan a mise közben a pap megszentölte. Olyan közepes nagyságúak voltak. Könnyen föl tudták tönni ugye, szöget ütöttek a falba, és akkor zsinórral körülkötözték, ami szilárdan tartotta, és akkor föl lehetött akasztani. És ezök a szentölt gyertyák legjobban azért voltak ugye, hogy ha adódott valami betegség, sőt már olyan betegség, hogy már nem is gondolták, hogy meggyógyul, vagy az illető már haldoklott, akkor gyújtották meg a szentöltgyertyát. így könynyebben meghalt a haldokló. Ráfogták. Petróleumlámpával világítottak. Volt asztalon is, neköm is van itten egy olyan, azután a falon fölakasztós is volt, de olyan is volt, ki milyen igényű volt, hogy a mennyezetről lógott lefelé, az asztal fölött. A padló földes volt, de azért voltak valamilyen kis futószőnyegök. A földes szobákat sárgás agyaggal, ilyen péppel fölhúzták, ronggyal, azt kicsavarták, fölhúzták, és gyönyörű szép volt. Úgyhogy ezt annyira megszokták, annyira megszeret-