Bárth János szerk.: Cumania 21. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2005)
Nyári Diána–Kiss Tímea: Holocén futóhomok-mozgások Bács-Kiskun megyében régészeti leletek tükrében
Holocén fiitóhomok-mozgások Bács-Kiskun megyében... 87 után történt, tehát az eolikus tevékenység az i. sz. 5-6. és 13. század közötti időszakra tehető, ugyanakkor a homokcsíkok vastagsága arra utal, hogy ezek csupán kisebb mozgások voltak. Szabó K. Kecskeméten, az árvaház udvarán, egykori lakóhelyen különböző használati tárgyakat talált, főleg edényeket, bögrét, fazekat és egy ládát. A leletek alapján itt a 12-13. században egy kunyhó állt. 24 A lelőhelyen egy méter vastagságú futóhomokkal eltemetett lakóhelyen együtt találták a tárgyakat, és azon a helyen, ahol azokat a kunyhóban vagy sátorban otthagyták. A leégett kunyhó pernyéje, később, pedig futóhomok takarta be, és mentette meg a leleteket, melyek a 13. században a városon kívül álló, állattenyésztéssel, esetleg halászattal is foglalkozó magyar paraszt szállásának voltak a konyhafelszerelései. Mindebből arra a következtetésre juthatunk, hogy a lakóhely elpusztulásával egy időben jelentős futóhomok-mozgás volt a területen a 13. század közepén. Összegzés A régészeti leletek vizsgálata alapján több homokmozgási periódus különíthető el, bár azok térbeli kiterjedése ismeretlen. A lajosmizsei és a Kecskemét-borbási régészeti leletek alapján a bronzkor (i. e. 2800-900) után a területen jelentős futóhomok-mozgás volt, amely az intenzívebbé váló földművelés következtében lehetett, hiszen ekkor terjedt el a vas használata, így a talajt mélyebben tudták forgatni, amivel megnövekedett az erózióveszély. Erre az időszakra tehető a teli-telepek kialakulása is, ami egy területre nézve hosszabb ideig jelentett állandó terhelést. A Hetényegyháza-Mária-úti temető tanulsága szerint az i. sz. 6-8. században is mozgott a futóhomok. A lászlófalvai ásatás is fontos információkat szolgáltat, melyek szerint a szarmata árokrendszer felhagyása után (5-6. század) és a középkori kun település létrejötte előtt (13-14. század) lendült mozgásba a homok. Ez az időszak részben a népvándorlás kora, amikor nagyállattartó nomád népek vonultak át a Kárpát-medencén és telepedtek le hosszabb-rövidebb időre. Az állatok taposó eróziója nyomán indulhatott meg újra a futóhomok-mozgás. A kecskeméti árvaházi lelőhely valamint a csengelei ásatás eredményei pedig azt bizonyítják számunkra, hogy a 13. század közepén is biztosan volt jelentős futóhomok-mozgás. Ekkor a tatárjárás pusztításainak eredményeképpen a települések elnéptelenedtek, majd kunok telepedtek le a Duna-Tisza közén, és állatainak taposása nyomán a növényzet elszegényedett, ami lehetővé tette, hogy a szél kifejtse eróziós tevékenységét. Ezen eredmények alapján a Duna-Tisza közi síkvidék egész területére általánosan elfogadható állításokat ugyan nem lehet tenni, de bizonyossá vált, hogy a történeti idők folyamán, az ember megtelepedése után is több alkalommal jellemző volt a futóhomok mozgása, bár arról, hogy a mozgás mekkora területet érintett, egyelőre nincsenek adataink. SZABÓ Kálmán 1938.20.
