Bárth János szerk.: Cumania 21. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2005)

Fehér Zoltán: „Erdőn terem, vízen szól” – Kísérlet egy bátyai szerelmi ajándék elemzésére

„Erdőn terem, vízen szól" 405 motívumát elemezte, így ír: Az ornamentika ...a mitikus gondolatok kifejezéséből született, és csak másodlagosan lett a díszítés eszköze}

1 Az emberiség ősi gondolkodásmódjából, életérzéséből született jelképrendszer az évezredek folyamán a kulturális környezet hatására minden ember tudatának mélyére húzódott vissza, de késői korokban is újra meg újra életre kel öntudatlanul. Mivel ugyanaz az ember, az ismeretlen népi alkotó faragja és díszíti eszközeit, aki ajkán megszólalnak, és néha születnek a népdalok, aki határozott hiedelemvilágot ismer, természetes, hogy alkotásainak összessége, vagyis népművészetünk és népköltészetünk jelképrendszere voltaképpen azonos. A vizsgált bátyai sulyok ugyancsak 1908-ban készült. Anyaga azonban a legősibb anyagok egyike, a fa, díszítésének technikája, a vésés, ékrovás a legegyszerűbb eljárás, a geometrikus díszítés pedig a legpuritánabb, így ebben a szerelmi ajándékban régi hagyomány megtestesülését látom.

82 Csilléry Klára a magyar népművészet datálható tárgyainak több mint százéves történetében periódusokat határol el, stílusbeli változásokat, fejlődést állapít meg, melyek kiváltói gazdasági, társadalmi és technikai tényezők voltak. Sulykunk keletkezésének idején azonban a szerző szerint már megtorpant ez a fejlődés, csak néhány népművész egyéniség tudja kibontakoztatni tehetségét. A népművészet tisztaságát megrontja az ide is betörő kispolgári igény, a piaci (souvenir) kereslet. A népművészet stílusának változását jól szemléltetik a figurális alkotások, a gyári anyagok megjelenése tükröződik a díszítmények kompozíciójában, de nem kapunk feleletet a geometrikus díszítmények makacs továbbélésének pszichikai okaira. Mert ha a készítés technikája meghatározza is a régi motívumok továbbélését, nem ad választ a jelentést generáló kompozíció megőrzésére. Ezeket ugyanis nem magyarázhatja a polgári ízlés vagy a piac hatásaival. Zsigmond Mari sulyka nem illik abba a periódusba, amelybe Csilléry Klára szerint be kellene skatulyáznunk, éppen hogy kilóg a XX. század eleji piacosított, kispolgári ízlést tükröző, hanyatló színvonalat képviselő népművészeti alkotások közül, mint ahogyan nem sorolható be egy kvintváltó pentaton népdal sem a XX. századi új stílusú népdalok közé, még akkor sem, ha egészen új tartalmú szövege van, annak ellenére, hogy ugyanannak a közösségnek a dalkincsébe tartozik.

83 Fáy Aladár a népi díszítőművészet lényegét érti félre, amikor így ír: A díszítmény vagy ábrázol is valamit — pl. virágcsokrot - vagy csak díszít. A díszítmény semmit sem akar ábrázolni: elvont díszítmény.

84 Valójában az elvont díszítmények nem a látványból, hanem a tudottból indulnak ki, tehát ugyancsak a valóságból származnak, de az egyszerű közlésnél többet üzennek. Mi is volt a szerepe a sze1 SOPRONI Olivér 1981. 2 MANGA János 1971. 314-322. A vésett mértani elemek legrégebbi művészeti tárgyainkon a XVII-XVIII. századból valók. Közismert, hogy ezek nem XVIII. századi eredetűek, hanem sokkal korábbi századokból érkezve (a bronzkorból, F. Z.) továbbélnek a következő korszakok népművészetében is. 3 CSILLÉRY Klára 1977. 14-30. 4 FÁY Aladár é. n. 9.