Bárth János szerk.: Cumania 21. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2005)

Kepéné Bihar Mária: „Európa kitsinyben ...” – A Bács-Kiskun megyében élő nemzetiségekhez kötődő paraszti játékszerek a Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhely gyűjteményéből

„Európa kitsinyben..." 371 Baján az Eötvös József Főiskola könyvtárában, Kecskeméten pedig a Katona József Megyei Könyvtár Helyismereti Gyűjteményében kaptak helyet a BácsKiskun megye helytörténetével kapcsolatos szakdolgozatok, így a nemzetiségekre vonatkozóak is.

63 A nemzetiségi játékkultúra kutatástörténeti áttekintése után megállapíthatjuk, amit a nemzetiségek néprajzi kutatása sorozatban megjelent kötetek is alátámasztanak, hogy játékkultúra szempontjából magasan a legkutatottabbnak a németek

64 számítanak, őket a horvátok követik, majd a szlovákok, és szórványosan találunk adatokat a szerbek játékszokásaira vonatkozóan is.

65 A bukoviani székelyek esetében telepítési kálváriájukra, a tánckultúrájukra, viseletükre és népszokásaikra irányult inkább a figyelem,

66 míg a romák esetében a társadalom néprajzi kérdésekre, mesterségekre, kereskedelemre, mesékre. A kutatottság adatait Bács-Kiskun megye nemzetiségek lakta településeire vetítve megállapíthatjuk, hogy játékkultúra szempontjából a legkutatottabbnak Hajós és Harta számít, őket pedig Bátya, Baja, Bácsalmás, Csávoly követi. Rendelkezünk még adatokkal Dusnok, Császártöltés, Gara, Hercegszántó, Miske, Vaskút vonatkozásában is. Az általunk választott szempontból szinte fehér foltnak számító, kutatatlan terület Bácsbokod, Csatalja, Csikéria, Dunaegyháza, Felsőszentiván, Katymár, Kiskőrös, Mátételke és Nemesnádudvar. Feladat tehát akad bőven. A nemzetiségek közül pedig a romák és zsidók esetében jóformán nem is rendelkezünk gyermekéletre, gyermekjátékra vonatkozó adatokkal Bács-Kiskun megye vonatkozásában. A Bács-Kiskun megyében élő nemzetiségekhez kötődő paraszti játékszerek a Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhely gyűjteményéből A nemzetiségek kutatása kapcsán közismert módszertani finomságok s egyben nehézségek tudatában a szakavatott olvasók számára valószínűleg nyilvánvaló mind a tanulmány, mind az alfejezet címének megfogalmazásában érezhető óvatosság. Hiszen a nemzetiségi kutatások kapcsán, különösen a XX. század viharos erejű történelmi változásai után igencsak számolnunk kell olyan fogalmakkal, mint vegyes házasság, kétnyelvűség, kettős identitás. Ezt a tárgyi kultúrára vetítve azt jelenti, hogy igencsak nagy merészség lenne egy vaskúti magyar német vegyes házasság révén kialakult család birtokában lévő, bajai fazekas által készített tálról azt állítani, hogy ez egy „sváb" tál. Nincs ez másként a játékok kapcsán sem. Még ha egy játéktárgy egy a nemzetiségek által is lakott településről származik, és olyan készítette és használta is, aki a nemzetiséghez, népcsoporthoz tartozónak vallja magát, a település kultúráját és magát a készítőt ért ezernyi interetnikus hatások és az egyetemes európai játékkultúra okán a játéktárgyak sem nevezhetők egyértelműen valamely nemzetiséghez kötődő játéknak, legfeljebb származási helyük és készítőjük, használójuk adható meg. Tovább erősítheti ezen felismerésünket az is, 63 MOLNÁR Éva 1999. 30-31. Szakdolgozat. 64 Példaként: MESTER, Georg 1975. 165-211. 65 A többi nemzetiséget azért nem említem, mivel csak a Bács-Kiskun megyében élőket vizsgáltam. 66 ZORN Antal 1986. 75-80. és BELÉNYESSI Márta 1958.