Bárth János szerk.: Cumania 21. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2005)

Székelyné Kőrösi Ilona: Egy tanyai gazdaság a XX. század első felében

Egy tanyai gazdaság a XX. század első felében 309 A máj pedig, ebédkor mikor az orjalevest megettük, akkor mondtam hogy főzelék, de volt kevés hússal, az olyan paprikásszerü, vagy pörköltszerü, de inkább máj volt, mint hús. Ez volt, hogy az orjaleves után még volt a májpörkölt. Az előbb csak főzeléket mondtam, mert az is volt. A hájnak leszedték a hártyáját, késsel el vakarták és akkor ebbül lett a hájastészta. Kifli vagy pogácsa. De olyan gyönyörük voltak, hogy egyik jobbra dűlt, a másik balra, meg olyan könnyük, hogy elveszött a szánkba. Ezt már vasárnap, ebéd utánra sütötték. De ha volt olyan ráérő gazdasszony vagy gazdasszonylány, akkor még disznótorkor is csinált, ha adódott, ilyen valaki, aki ráért, akkor még disznótorkor is volt hájaspogácsa. A disznótor mindég hétköznap volt, vasárnap nem csináltuk, esetleg még szombaton, de inkább hét elejin. Szombaton is csináltuk, és akkor vasárnapra maradtak a finom falatok. De nem volt úgy kimondottan ünnepi. Volt, akinek valamilyen évfordulója volt esetleg és hát ezzel traktálta, vendégölte meg, disznótoros vacsorával vagy ebéddel a vendégöket. ...A malacokból vágtunk le újévkor is. Megkopasztottuk, és kibeleztük, és egészben szépen megsült az a fiatal hús, és ahogy az föl volt tálalva, hát az gyönyörű, az egész malac ... De adtunk el másoknak is. Mert ezért a kismalacért annyi pénzt kaptunk majdnem, mint egy hat hónapos malacért. Erre a pecsenyére használták. [...] Télön kétszer ötettünk. Hat órakor kezdtük reggel, ez eltartott nyolc óráig. És akkor fél háromkor ötettünk újra, és akkor ez eltartott öt-hat óráig. Tehát télön kétszer öttek az állatok, és ez mögtetszött az állattartónak vagyis az állatgondozónak, és ő is kétszer evett. Fél tízkor már ebédelt, vagy pedig fordítva, csak reggelizett, amit früstöknek neveztek, fél tízkor hideget, valamit, és akkor fél háromkor már ebédelt, jó meleg leveseket, jó leveses, kiadós ebédet. Hat órakor, ha akart, lefeküdt, ha nem feküdt még le, kártyázás volt meg más egyebek, zenélés, tambura, harmonika, furulya... A nagygazda mentalitása 16 éves koromba kezdtem el, és 18 éves koromba kiütött a világháború, akkor elvitték a négy férfitestvérömet, kettő sógoromat, két édöstestvért, és magamra maradtam édösapámnak a birtokán, 400 hold földje volt néki. Én magamra maradtam, bizony mondhatom azt, hogy embör nélkül, de azért olyan emböröket, hogy idősek voltak, hogy nem köllött a háborúba vagy valami hibája volt néki, süket vagy csonka, ilyen emböröket kaptam, ami hát engöm kisegítőit a 400 hold földön. Nem mondom azt, hogy hivatalosan mögdícsértek volna vagy valami kitüntetésformát kaptam volna, de azért dícséretöt kaptam, hogy a 400 hold földön 18 éves létömre, és 22 voltam mikor a világháború elmúlt, remek volt a birtok, kultúrál-