Bárth János szerk.: Cumania 21. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2005)
Székelyné Kőrösi Ilona: Egy tanyai gazdaság a XX. század első felében
300 Székelyné Körösi Ilona Az pedig ilyen füstölt kolbász, füstölt húsféleségük, oldalas, ilyen vékonyabb hús, nagyon kiváló, finom étel volt az a pörköltkáposzta. És aztán hát ... káposztárul beszélgetünk, hát káposzta volt még olyan hogy paradicsomos káposzta, csakhát az már nem savanyúkáposzta. Meg úgy abálva, én nagyon szerettem. Nem nyersen salyátának a káposzta, hanem rózsaszínre megabálva. Nagyon finom volt. És közbe még töttek bele fejeset is, azt használták a töltöttkáposztának, abba csavarták bele a tölteléköt. Ez savanyúkáposzta. ...Voltak a paprikák, többféle paprika, savanyúság. Ezöket az erőspaprikákat fölfűztük, úgyhogy nem vöttük ezöket a paprikákat, ezöket magunk termeltük. Káposztát nem termeltünk, mert annak szakértő köll. Szakértő köll, mert annak a moly meg én nem tudom mi bajai vannak annak, és a terület is olyan köll néki, mint ahol termelik - például Tiszakécske. Az őszi munkákat befejeztük körülbelül október 26-ra, de nem így neveztük hanem Dömötörnek. A hétön volt egy ilyen Kispista István beszélgetés, ahol a juhászokrul beszélgettek. És azt mondta az illető juhász, hogy szeptember 29-én, Szent Mihály-napkor váltott a birkapásztor, ha nem maradt a helyszín, azért hogy nem tetszött, otthagyta, vagy pedig fordítva, nem tetszött a gazdának, akkor kicserélte másikra. Tehát azt mondja, hogy ez szeptember. Hát ez éppen nem igaz, sehogy se! Dömötör napja kimondottan szigorú idő, hogy nem Szent Mihály, hanem Dömötör napja, október 26-án, a birkáknak még akkor nem járt le a nyári ideje Szent Mihálykor, hanem Dömötörkor. Dömötörkor, akkor változott a juhász is. Neköm, vagy még előbb, édösapámnak, nem volt juhásza. Csak úgy inkább ilyen maglódisznót, sovány disznót tartottunk, volt kanász és ott volt olyan 10-12 darab birka. Azokat ledaraboltuk már csépléskor is, meg más napokon. Na mostan ezöket a kertészöket, konvenciósokat, ezöket tényleg Szent Mihálykor, szeptember 29-én, akkorrára meg volt neki a kukoricája is szüretölve, burgonyája szüretölve, ha volt neki egy kis dinnyéje vagy más valamije ugye, megtörténtek, ezök már leértek. Tehát ő már mehetött, a takarmányrépája maradott, amiért visszajött, ha nem maradt ottan a régi helyén, a takarmányrépáért visszajött úgy Mindszent felé, novemberben. A változás nagyon sokféle volt. Mert volt amelyik módosabb, mönt a magáéba. Otthagyta a cselédéletöt, mönt a magáéba. A másik mög kicserélte a gazdáját, olyan is volt, otthagyta a gazdáját, annak a másik gazdának olyan jobb híre volt, ő szerinte, aztán elmönt oda. Tehát ez volt a csere. De volt amikor a gazda kifogásolta az embörit, de veszeködés soha nem volt. Megbeszélés és kézfogással búcsúzkodtak. Olyan nem volt, hogy talán ... goromba formában elzavarja a gazda vagy goromba formában otthagyja a gazduramat. Hát nem lehet mondani azt, hogy gyakran változtak, de hosszú életűek sem voltak, például arra gondolok, hogy 25 éves. De adódtak 25 évesek, már nem minálunk, de adódtak, azt még a városházán is, ott is bejelentötte a gazda, és akkor még ott is kapott valami dícséretöt, és valami ajándékot. Meg a gazdájátul. Hát minálunk volt azért, már énnálam. Hát én 20 évig gazdálkodtam, és a 20 év alatt neköm volt a
