Bárth János szerk.: Cumania 21. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2005)
Székelyné Kőrösi Ilona: Egy tanyai gazdaság a XX. század első felében
Egy tanyai gazdaság a XX. század első felében 273 rára megjött énnekem a fölmentésem. Megbíztunk egy kecskeméti ügyvédet, Kozacsek Eleket, ő százados katona volt, de azért elfogadott engem, ő járt el mint jogász az én ügyemben, és mire énnekem menni kellett volna katonának, akkorrára megjött a fölmentés. így aztán én maradhattam elsőbb is a szüleim birtokán, aztán a sógoraim birtokán, és annyira átvettem, hogy én ottan gazdálkodtam, a munkát is végeztem. 100 hold föld volt Törökfáiban. 22 A két Matkói út között, és azon három tanya, mind a három tanyában kertészök laktak, de korosak, úgyhogy azokat nem vitték el katonának. Édösapámat se vitték el, mint gazdát, ő is mint koros volt, őt sem bántották. Volt 300 hold Köncsögön, 23 azon két tanya, volt jó bő lakás mind a két tanyán, és 24 ökörre való istálló, még külön lóistálló, sertésólak, magtárak, elrekesztett magtárak, ahol rozs vagy zab volt. Mert Köncsögön rozsot, zabot vetöttünk, mert ott tisztabúzát vagy tavaszárpát nemigen lehetött, esetleg valami keveset, gyönge homok volt, viszont ezek meg - a rozs meg a zab - nagyon jól termett. A törökfái földünk volt a legjobb, akkor amikor a háború kiütött, vagyis 18 éves koromban. Törökfái kiváló föld volt, ottan pénzért is vásároltunk trágyát és hordtuk a trágyát Kecskemétről, kaszárnyákból, sertéshizlaldákból is és akkor az termett cirka 20 mázsa tisztabúzát, vagy egy kevés rozsot is termeltünk, az is, hát nem mondom, hogy 20 mázsát, de nem sokkal kevesebbet. Azt a gyöngébb földbe vetöttük, mert azért ott is volt gyöngébb arany koronás, a jobb része 20-22 aranykorona volt, a gyöngébb részen már ettül kevesebb. Itt mind szántó volt, egészen az ereszetcsurgásig. Mindnyáját fölszántottuk, a tanya tüvibe vagy a mellékhelyiségek tüvibe sűrű kukuricát vetöttünk, amit csalamádénak neveztünk és ződjibe etettük a szarvasmarhával. Legelő, kaszáló itt nem volt, csak here vagy lucerna. Ez volt egy jó pár hold, ezt is tudtuk trágyázni, volt olyan szép nyár, sok eső, hogy ötször is megkaszáltuk, a két vagy három kaszálás helyett. A jószágok ott mindig takarmányon éltek. A tehenet esetleg kiengedték délután egy kis járkálásra, lehajult az azért, kereste a füvet, de hát nem tanált, - még a lovakra is tettünk békót, azt is egy kicsikét kivittük, azok meg szintén élvezték a szabadságot, hemperegtek. Ott kezdőm, hogy Törökfáiban volt a nagy tanya, úgy hívtuk, és ez a birtoknak a leg kellő közepin volt. És akkor itten volt lóistálló, olyan 10 lóra való, és mellette volt marhaistálló, az valamivel kisebb volt, mert ott nem tartottunk se ökröt, se heverő marhát, keveset, csak éppen fejős tehenet. Egy épületben, egy tető alatt, de külön bejárata volt. És akkor még egy nagy kocsiszín, amibe belefért a vetőgép, meg legtöbbször hát a kocsi, hogy ne ázzon vagy pedig ne süsse a nap. Ez egy tető alatt volt és egy kiváló, nagyon régi építmény, a XIX. század elején épült. FarazaA város határában levő dűlőket 1852-ben nevezték el a könnyebb tájékozódás végett. Törökfáiban jó minőségű szántók és legelők voltak, szőlőnek való homokos terület kevesebb. BENDE László 1929, 98., 257. Köncsög a város 10431 kat. hold területű pusztája volt, Külsőballószög, Helvécia, Matkó, Szabadszállási-Jakab, Orgovány és Agasegyháza között. Négy dűlője: Zsindelyes, Ludas, Nyakvágó és Hollós. BENDE László 1929. 99., 215.
