Bárth János szerk.: Cumania 21. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2005)
Bereznai Zsuzsanna: A nemesnádudvari sváb lakodalmi szokások változásai (XIX–XXI. század)
236 Bereznai Zsuzsanna elveszett. Ezt elő mutatja a ' gúnyoló csoport, és vissza váltását sürgeti; alkusznak a ' rosszul őrző vőfénynek, 64 és hogy az elidegenített jószág törvényes urnéjának lábára vissza kerülhessen, kéregetés határoztatik, melly így megy végbe: Édes fojtott bort kell a' vőlegénynek elő állítani; az asszonyok poharat tesznek a ' czipő sarkába, 's megtöltik a ' vőlegénytől nyert maszlaggal, miből inni kellett mindenkinek, de egyszersmind tartoznak néhány garassal a ' czipő megváltására adakozni; ennek utána, ha a ' kivett pénzöszveség kikerült, a ' gúnyoló csoport nagy lelkűleg adja által czipőjét pénzestől együtt a ' menyasszonynak. Ekkor megjelen a férjhez mentek keresztanyja, vagy ha ez már nem élne, ennek egy helyettese egy jól meg tömött vánkussal, melyet remenylendő magzatja számára által nyújt neki sok szép ivadékot kívánva. A XX. század első felében is ugyanazt szolgálták fel a vacsorára, mint amit ebédre adtak. De az is előfordult, hogy mivel ebédre tyúkhúsleves volt, vacsorára külön főztek marhahúslevest, mint ahogy az a XIX. században szokás volt: a marhahúsleves és a tyúkhúsleves ott külön-külön fogása volt a lakodalmi ebédnek. Ha délről már nem maradt elég hús a vacsorához, akkor frissen készítettek még hozzá, hogy legyen bőven belőle. Ekkor szokás volt az, hogy a lakodalmi vacsora alatt ellopták a menyasszony cipőjét. 65 így emlékezik erre Winter Mátyásné Ferder Anna, aki cselédlányként ment férjhez 1942-ben: A vacsora alatt a menyasszony cipőjét is ellopták. Énrajtam pacsker volt, azt is lehúzták a lábamról. Pacskerban táncoltunk mi, pláne régen, akkor is. Amikor a menyasszony cipőjét ellopták, akkor fizetni köllött, hogy visszaadják. A keresztapa fizetett. Az illető, aki ellopta a cipőt, az éjfél utáni menyecsketánc után odaadta a pénzt, amit elnyert a menyasszonytól. De volt, aki megtartotta magának. Vacsora után a szakácsnő és a konyhai segítő asszonyok zeneszó mellett betáncoltak a násznép közé. Ekkor kitáncolják az edényeket, a spórhetot, a kemencét, a fakanalat, tepsit, a reszelőt - mindent, ami szükséges a főzéshez. Az asszonyok tepsivel, fedővel, lábassal, fakanállal a kezükben, egyes sorban haladva táncoltak ez volt a spórlelttánc vagy Hertaustonza. Ezt a táncot még 2003 szeptemberében is eljárták egy lakodalomban. A XX. század második felében a hagyományos sváb lakodalomban ez volt a vacsora: csibehúsleves tésztával, leveshús a leves mellé tálalva, bőrös borjúpörkölt, húsos vagy töltött káposzta; a frissen sültek között volt eleinte kacsa és liba is, de később elmaradt, sertéssült, fasírt és rántott hús. A rántott hús a felvidéki telepesek hatására terjedt el. A XX. század első feléig a szomszédos Császártöltésen a vacsora este 10 óra körül kezdődött, amikor a déli maradékot fogyasztották el. 66 A szerző a külső szemlélő szemszögéből írja le az eseményeket: nem vőfélyről van szó, hanem a keresztapáról. Hartán az ebéd alatt a kisgyerekek húzzák le a menyasszony cipőjét és poharát is - FÉL Edit 1935. 107. MIKS Mária 1968.
