Bárth János szerk.: Cumania 21. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2005)

Bárth Dániel: Statuta Generalia (1738) – Vallásosság és mindennapi élet Patachich Gábor kalocsai érsek általános rendelkezéseinek tükrében

Statuta Generalia (1738) 143 megközelítés tágabb, összehasonlító keretben a kora újkori mentalitástörténet több, nálunk eleddig tisztázatlan kérdésének megválaszolásához is hozzájárulhat.

13 A kalocsai érsekség a XVIII. század első harmadában A török hódoltság és a különféle vallási színezetű háborúk viharai következtében romokban heverő kalocsai érsekség

14 egyházi szervezetének, belső rendjének helyreállítása és hitéletének föllendítése meglehetősen lassú, hosszan elhúzódó folyamat keretében ment végbe. Az újjáépítést jó néhány súlyos tényező: a településhálózat nagyfokú pusztulása, a rendkívül alacsony népsűrűség, valamint az érseki javadalmak lassú visszaszolgáltatása és az ezzel járó súlyos pénzhiány hátráltatta. A kánonilag egyesített kalocsai és bácsi főegyházmegye XVIII. század eleji főpásztorainak gondjai többrétegűségük következtében némiképp eltértek azoktól a más hazai egyházmegyékben felmerülő kérdésektől, amelyekre a történetírásban ellenreformációként, katolikus megújhodásként vagy restaurációként emlegetett törekvések keretében születtek megoldások. A kalocsai érsekekre ugyanis a tridenti zsinat (1545-1563) reformjainak meghonosításán, élő gyakorlattá változtatásán túl egyszersmind az elpusztult főegyházmegye szervezeti újjáépítésének küzdelmes feladata is várt, a legkisebb, de egyben legfontosabb egységet jelentő plébániák alapításától a legfelsőbb irányítószervek kiépítéséig bezárólag. E kettős feladat végrehajtásának történeti folyamata jószerével máig feldolgozatlan, annak ellenére, hogy az efféle vizsgálatokban - éppen az említett kettősségből fakadóan - különleges egyháztörténeti, művelődéstörténeti és történeti néprajzi tanulságok rejlenek. A XVIII. század első felének egyik meghatározó kalocsai érsekéről, gróf Csáky Imréről szóló monográfia kissé túlbecsüli a bíbornok újjáépítésben játszott érdemeit.

15 Kétségtelen, hogy a kalocsai érseki címet 1710-1732 között viselő Csáky idején kezdődtek a telepítések, indult meg a falvak benépesedése és a plébániák helyreállítása. Ekkor készültek az új kalocsai székesegyház tervei is. A Kalocsán magát „pusztán lakó vadembernek" érző Csáky helyett azonban a főegyházmegye és az érseki uradalom irányítása valójában az érsek megbízottjaira maradt. Az általa kinevezett érseki helynökök (Barbácsi Ferenc, Fábri Jakab) végezték el többek között az egyházlátogatási körutakat és a plébániák alapítása körüli teendőket, amely tevékenységükről jelentések útján tájékoztatták az egyházmegyéjétől távollévő érseket.

16 Jóllehet, az említett vikáriusok szorgalmasan és állhatatosan munkálkodtak, döntéseikkel nem pótolhatták egy helyben lakó, kizárólag az egyházmegyéje gondjaira koncentráló főpásztor hiányát. Az utóbbi jelzőkkel illethető főpap a Csáky örökébe lépő Patachich Gábor személyében érkezett meg Kalocsára. 13 A témáról bővebben: BÁRTH Dániel 2005. 10-38. 14 Az érsekség XVII. századi viszonyairól készült kiváló áttekintés: MOLNÁR Antal 2004. 41-79. 15 MÁLNÁSI Ödön 1933. 87-98. 16 KATONA István 2001-2003. II. 117-133.