Bárth János szerk.: Cumania 21. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2005)
Wicker Erika–Knipl István: Középkori falvak a császártöltési határban
118 Wicker Erika - Knipl István téglák. [...] És néha pénzt is találtam. " 134 A pénz koráról egyelőre éppúgy nincs tudomásunk, mint arról, hogy embercsontok is előkerültek-e, a téglatöredékek azonban jelezhetnek középkori templomot. Hajós magyar lakossága a hódoltság idején elhagyta faluját, a népesség 16. század harmadik harmadára délszláv lett. 135 A település a hasonló történetű északbácskai falvak sorsára jutott, a 17. század folyamán részben vagy egészen elnéptelenedett, s németekkel való újratelepítésére a 18. század elején került sor. Hajós 1728. évi úrbéri kontraktusa szerint a kalocsai érsek az új telepeseknek odaadta az „ezidőtájt pusztán álló hajdani lakott falut", továbbá „Orbágy pusztát és Szentgyörgy szigetét ", felépítette, és „ használatra alkalmas állapotba " helyezte az újratelepített falu templomát. 136 Szentgyörgy szigete biztosan a mai hajósi belterület, és főutcáját, mely egyenes folytatása az Örjegen egykor átvezető töltésnek, Szigeti főutcának hívják. 137 Orbágy, azaz Orbágyszentgyörgy elpusztult középkori magyar, majd a hódoltság alatt délszlávokkal betelepített falu 138 nagy valószínűséggel a Hildtől délre levő, a hajósi határhoz tartozó Szentgyörggyel azonos, és nem a mai Csákányi földekkel és Csákányi erdővel, 139 mely a középkori Csákány fő község egykori területéhez tartozott. Az a falu viszont, ami a mai Hajóstól néhány km-re észak-északkeletre, a Homokhegyen volt, s melyhez a mai napig legendák kapcsolódnak, véleményünk - és jelen ismereteink - szerint nem Hajós középkori elődje, hanem Murcs/Morcs/Mórics, melynek emlékét a császártöltési telepítéslegenda egyik változata mellett a Császártöltés-Hajós-Homokmégy hármashatár Morcsi dűlője a mai napig is őrzi. POLGÁRDI 1426-ban egy Polkath nevű települést említenek írott források, 140 ezidőtájt egy hatalmaskodási ügy kivizsgálása kapcsán felvonultatott tanúk között szerepel egy Polkárthi Péter nevű is. Hatvan évvel később, 1487-ben pedig egy polkárthi Sós Benedeket idéznek meg egy perben. 141 A 15. század végefelé tehát még biztosan létezett az a falu, melynek határa a mai Kecel és Császártöltés között terült el, s melynek pontos helyét is ismerjük Biczó Piroska keceli terepbejárásainak köszönhetően: „Homoktalajon és mellette kötött fekete talajon 500 m hosszan és 200 m szélességben húzódó lelőhely, [...j Az egész lelőhelyen gazdag középkori kerámia134 A kő- és tégladarabokat a helyi hagyomány a hajósi kastély építésével hozza összefüggésbe. SCHÖN Mária 2005. 182-183. 135 WICKER Erika 2004. 64. 136 Hajós Csáki Imre kalocsai érsek által kiadott úrbéri kontraktusa, 1728. április 10. In.: BÁRTH János 1997. 76. 137 Alföldi Albert szíves közlése. 138 A defterek adatai: 1548: 10 háne; 1560: 9 háne; 1570: 3 háne; 1580-82: 5 háne délszláv. VASS Előd 1980. 171. 139 Mikoviny Sámuel térképe, 1743; 1. katonai felmérés térképe, 1783; ENGEL Pál 2002. 140 CSÁNKI Dezső 1897. III. 343. 141 VASS Előd 1984. 68.
