Bárth János szerk.: Cumania 21. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2005)
Wicker Erika–Knipl István: Középkori falvak a császártöltési határban
108 Wicker Erika - Knipl István elfordult. Szélessége az árok déli falánál 120 cm volt. A kemény sárga agyag helyenként pirosasra égett, felületén néhány tégladarabot sikerült megfigyelni.; A K-3 árkot a K-2 árok meghosszabbításában, attól K-re jelöltük ki, (2,5*0,6 m), benne újabb agyagsávokat és téglatörmeléket találtunk. A két, viszonylag keskeny (30-40 és 40 cm), párhuzamosan futó sáv közötti területet téglatörmelékes, habarcsos omladék töltötte ki. Az agyagalapozáson nagyobb téglatörmelékek voltak. ; K4 árok: a keleti templomfal feltételezett közepénél húztuk а 3,3 х 0.7 m-es árkot, melyben a bolygatott réteg (65 cm) alatt jelentkezett, a már a K-3 árokban megfigyelt jelenség: két agyagpadka között, mintegy 90 cm széles, téglatörmelékes, omladékos réteg. A padkák külső szélei 150 cm távolságra voltak egymástól. A hitelesítő ásatás eredményeiből következik, hogy feltehetőleg két templom alapjait találtuk meg. Az agyagos alapozás (K jelű árkokban) egy korai (Árpád kori) templomra utalhat, míg a mély és széles alapárokban található téglatörmelékes, habar csos alapozás (É-I és D-l árok) egy középkori templom maradványa lehet. Az agyagos és a téglás rész helyenkénti együtt-jelentkezése pedig arra utalhat, hogy a későbbi templom építésénél felhasználhatták az Árpád-kori részeket. Az Árpád-kori templom méreteire a feltárt nyomokból nem következtethettünk, míg a középkori templomról megállapíthattuk, hogy, szélessége 10 m volt, s a déli oldalon futó párhuzamos alapozás feltehetőleg egy megerősítés nyoma. A középkori templom hosszát nem sikerült megállapítani, de a párhuzamok alapján feltételezhetjük, hogy legalább 15 m volt. A méretek alapján a középkori Csalaegyház jelentős templomos hely lehetett, s ennek megfelelő méretű templommal rendelkezett. " Csala(egyház) Árpád-kori templomát az agyagalapozású részek őrzik. Sajnos csak olyan kis szakaszok estek az amúgy is kisméretű kutatóárkokba, hogy az épület nagyságának egyetlen adatát sem dokumentálhattuk. Az agyag és a habarcsos téglás rész helyenkénti együttes jelentkezése arra utal, hogy a második templom építésekor felhasználhatták a korábbi épület falainak egyes szakaszait. A középkorban átépített templom jellemzője a mély alapárok és a helyenként 80 cm-nél is szélesebb fal, melynek alapozását habarccsal kötött téglatörmelékekkel oldották meg (6. kép). A templom az északi és déli falszakasz egymástól való távolsága alapján 10 m széles volt. A déli falnál, egymástól kb. 50-70 cm-rel hasonló falszakasz fút, ez esetleg egy későbbi megerősítésre, átépítésre utal. Néhány elszórt emberi vázcsonton kívül a kijelölt kutatóárkaink nem érintették a templom körüli temetőt. A középkori Csalaegyház falu helyét ma még nem ismerjük. A környék bejárható szakaszain egyelőre nem került elő középkorra keltezhető lelőhely. Középcsalán, a templom és temető környezetében is csak viszonylag gyér Árpád-kori leletanyaggal számolhatunk, melyek nem összefüggő faluhelyet, hanem egymáshoz viszonylag közel elhelyezkedő gazdaságokból álló laza településszerkezetet jelezWicker Erika hitelesítő feltárása, 2002. KJM RA 2004.1197.
