Bárth János szerk.: Cumania 20. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2004)
Merk Zsuzsa–Rapcsányi László: Megkésett emlékezés
258 MERK ZSUZSA - RAPCSANYI LASZLO RAPP JAKAB ÉLETE ÉS MUNKÁSSÁGA 1934-IG A Délvidék régi kutatója számára sem cseng ismerősen Rapp Jakab születési helye, Bulkeszi, pedig nem éppen aprócska faluja a régi Bács-Bodrog vármegyének. Neve az idők folyamán változott, s többször is a 20. században. 1 A helység hivatalos neve az 1904. évi miniszteri rendelettel lett Bulkeszi, korábban Bulkeszkent volt ismert. 2 A trianoni béke után 1922-től Buljkes, majd 1949-től Maglic, 1960-tól Backi Maglic, ma ismét Maglic a Szerbia-Montenegrónak nevezett államalakulatban, a Vajdaság déli részén, a hajdani Palánkai járásban. 3 Rapp Jakab születésekor a katolikus egyházi Schematismusok, illetve a népszámlálások szerint kb. 3000-en éltek a községben, kiknek döntő többsége német anyanyelvű evangélikus. 4 A második világháború végén alapvetően megváltozott Bulkeszi lakosságának összetétele. A német falu lakóinak többségét 1944 őszén minden ingó és ingatlan vagyona hátrahagyásával gyűjtőtáborokba zárták legtöbbjüket Jarekbe 5 -, s akik túlélték a telet, azokat Németországba telepítették. Az üresen maradt 507 házba 1945 májusában görögországi menekültek érkeztek. Néhány éven át közel 5000 görög partizán otthona lett a falu, görög törvényekkel, anyakönyvvel, napilappal, s görög pénzzel, drachmával. A háború alatt közel 50 000 görög katona, sebesült és gyermek vonult át a falun, illetve telepedett le rövidebb-hosszabb ideig. Jugoszláviának a Kominformból (Kommunista- és Munkáspártok Tájékoztatási Irodája) történt kizárása, 1948 után - ekkor kezdődött a „Tito, láncos kutya időszak" - a sztálinistának minősített görög kommunistákat kitoloncolták Jugoszláviából, így kerültek Magyarországra - legnagyobb településük Beloianniszfalu -, Csehszlovákiába, Lengyelországba. A Titó-pártiak egy ideig maradhattak, de hamarosan Dél-Macedóniába költöztek, vagy Nyugat-Európa országaiba vándoroltak. A falu mai, szerbiai, boszniai, likai, dalmáciai, montenegrói lakói 1949-1954 között települtek oda. 6 1 Iványi István szerint „Falu Bács vm. alsó részében Palánkától éjsz. keletre, Szilbács és Kulpin alatt. Ez a vármegyének ősrégi magyar helyisége, a 13. század közepe óta. [...] A török hódoltság után kir. kincstári puszta lett, de 1723-ban a közeli palánkai határőrvidéki milícia foglalta le maga számára. [...] A határőrvidék megszüntetése után 1745-ben újra a kir. kincstárhoz került vissza és 1786-ban telepíttetett be rendszeresen nagyobbrészt ág. hitv. németekkel s pedig 1100 lélekkel 230 házban." IVÁNYI István, 1909. I., 48-51. Német neve Pfalzweiler. LELKES György, 1998., 139. 2 IVÁNYI István, 1909.1. 48-49., 1907. IV./16. 3 MARKO VIC, Milica, 1966.; Bencze Lajosnak, a Magyar Rádió dalmáciai tudósítójának kézirata. TIM Adattár, 3592.2004. 4 SCHEMATISMUS, 1882., 19 katolikus, 3204 evangélikus, 18 református, 31 zsidó; SCHEMATISMUS, 1893., 23 katolikus, 3100 evangélikus, 16 református, 31 zsidó; SCHEMATISMUS, 1942., 8 katolikus, 2954 evangélikus, ref. -, zsidó. - Az 1942-es adat nem alapvető, de mégis érdekes változást tükröz. A vallási megoszlás szerint az első világháború után szerb betelepítés nem történt - ortodox vallásul nem jelez a forrás -, a zsidó vallásúak teljes eltűnése nem magyarázható Dél-Bácska 1941-ben Magyarországhoz történt visszakerülésével, pontosabban a német megszállás utáni - 1944. március 19. - deportálásokkal; a reformátusok elvándorlásának okát nem találtuk, de nagyon valószínű, hogy magyarok voltak. 5 Ma Baéki Jarak, Szerbia-Montenegró. 6 Bencze Lajos, TIM Adattár. 3592.2004.
