Bárth János szerk.: Cumania 20. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2004)

Kürti László: Egyháztörténet és politika: Ladánybene betelepülése

EGYHÁZTÖRTÉNET ES POLITIKA... 251 lakóhelyeken élö népesség végleges letelepedését a „tanyásodását" jelentette. Ekkor már az első, vert falú lakó- és gazdasági épületek jöttek létre a tőketanyákon. Az 1850-es és 1860-as években épített tanyák gerendáiban még itt-ott olvasható a ház építésének éve és az építő családfő monogramjai. A jászsági eredetű családok magukkal hozták vallásukat, néphitüket és szokásaikat. A hivatalos vallás áttelepítésének egyik elfogadott jelképe a pusztai kereszt felállítása volt. Lajoson (Földeákon), Kocséron, Karán, és Benén az első pusztai kereszteket a 18. század végén és a 19. század elején állították fel a tulajdonos települések tanácsainak döntése alapján. A katolicizmus megtelepedése tehát a földterület gazdasági és politikai tulajdonba vételét követte. Még csak véletlenül sem bukkan fel - legalább is nem az említett Felső-Kiskunság településein - a református lakosság, amely a Kiskunság egyik történeti-néprajzi jellegzetességét jelentette. A más vallású telepesek, főket a görög és zsidó kereskedők, és csárdabérlők, vagy asszimilálódtak, vagy pedig, mint például Lajosmizse esetében, egy kis vallásos közösséget tudtak létrehozni (templomukat 1899-ben építették). Ladánybene 1907-es alakulását is megelőzte egy több évtizedes időszak, amelyben felfedezhetjük a pusztán megtelepült lakosok akaratát és igényeit saját településük létrehozásával kapcsolatban. Érdekessége Ladánybenének, hogy már az első lépésekkor a kántortanító működése adja a politikai közösség akaratának, egyházuk létrehozásának, fő célkitűzését. A vallásos élet jellegzetességét a vallásos oktatás és a kántortanító személye biztosította, aki négy évtizeden keresztül híven szolgálta közösségét. A politikai község megalakulása azonban nem jelentette törvényszerűen azt, hogy az egyházi (püspöki) vezetőség is hasonlóan gondolkodott volna, mivel nem engedélyezte az önálló plébánia létrejöttét. Csak az 1930as évek végén jutottak a ladánybeneiek oda, hogy önálló lelkészt kapjanak; majd még két évtizednek kellett eltelnie, hogy a templom felépüljön. Ebben Lajosmizse és Ladánybene teljesen eltérő történelmi fejlődést mutat: Lajosmizsén a politikai közösség jött létre 1877-ben, és ezt lassan követte az önálló egyház megjelenése. A község létrejötte után majd két évtized telt el, amíg a római katolikus templom felépült. Ladánybenén a felekezeti mozgalom és hitélet alakult meg Berente István kántortanító elfogadtatásával, és a politikai közösség csak 1907-ben jött létre. Itt negyven év késéssel épült meg a katolikus templom. A vallásos élet mindkét helységben egyet jelentett a felekezeti iskola beindításával, majd ennek megszüntetésével az állami jelleg dominált. A két szomszédos település történetében további kutatásokat igényel még a kölcsönösség és különböző egyházpolitikai mozgalmak hatása. Annak ellenére, hogy 1937-ig Ladánybenén a lajosmizsei plébánosok teljesítettek szolgálatot a két község kapcsolata nem volt felhőtlen.