Bárth János szerk.: Cumania 20. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2004)
Bereznai Zsuzsanna: Levesek, mártások és főzelékek az alföldi sváb paraszti és polgári konyhán
358 BEREZNAI ZSUZSANNA tojásokat a főzés végén elkeverik a lecsóval. A zsiradékot sok háznál szalonnából nyerik, s egyesek a szalonnapörcöket is belefőzik. Újabb változatok a családban a tarhonyás és a rizses lecsó. Mayer Tóbiásné Fuszenecker Ágnes gyermekkorában a kolbászos lecsó volt a legkedveltebb. Náluk a tojást vagy egészben főzik meg a lecsóban, vagy elkeverik benne. Újabban egy marék tarhonyát főz meg benne, ha nincs rizs a háznál. A garai sváboknál a lecsót szatricsnak nevezik. Wolfardt Lőrincné Weigand Mária gyermekkorában tarhonyával főzték, később a rizses lecsó volt kedvelt, s tojásos lecsó is gyakran készült. De a szegény családokban kolbász csak ritkán jutott bele. A csataljai svábok a magyar lecsó 108 szót korábban nem ismerték, itt szatrics elnevezés használatos. 109 Nagyon apró szeletekre vágott krumplit tettek bele, mely szétfőtt, alig lehetett észrevenni benne, de szerintük ez nagyon jó ízt ad. Más helyeken tarhonyát főztek bele, a tarhonya fölszívta a levet. Kolbász és szalonna vagy hús sült mellé. Sokan szeretik a tojásos lecsót is. Hartán a XX. század elején még nem volt szokás lecsót főzni. A krumplis lecsó itt is kedvelt. Ceglédbercelen a lecsó úgy készült, hogy szalonnát sütöttek alá, annak a zsírjában dinsztelték meg először a hagymát, majd a paradicsomot és a paprikát egyszerre tették bele. Itt egyesek inkább a tojásos lecsót szerették a legjobban, a tarhonyát egyáltalán nem kedvelték, inkább a rizses lecsó volt még szokásban, melyet belefőztek. Mezőberényben is kedvelték a svábok a lecsót, melyet tojásosán, tarhonyásan vagy kolbászosan készítették, ott a tótok tettek bele krumplit. TÖKFŐZELÉK A tökfőzelék vagy tökkáposzta (Kiarbsakraut, Kiarbsamuas) igen sokféle módon készítik el a hajósi paraszti konyhákon. Hangya Mihályné Fatter Erzsébet gyermekkorában a legyalult tököt leforrázták, hogy ne legyen tökszagú, majd leöntötték róla a vizet. Ezután vagy sima rántást, vagy fokhagymásat tettek bele, s összefőzték. Tejföl is kerülhetett bele. Egy kevés fűszerpaprikát is tettek hozzá, de halvány maradjon. De az is előfordult, h°gy fehéren hagyták. Nem volt benne kapor. Mendier Ferencné Geiger Mária ma nem úgy főzi, mint fiatal korában, ahogy az édesanyjától tanulta. Azelőtt megfőzték a tököt sós vízben vagy íróban (Knollawassr). Ezután hagymás-lisztes rántás kerül bele. (Л hagymát nem szabad kihagyni, a hagymával nem szabad spórolni!) Kaprot nem tettek bele. A magyar lecsó szavunk a locsog-lecseg hangutánzó eredetű szócsaládba tartozik. A lacs, lecs szó jelentése 'szétfőtt főzelék, elfőtt étel'. Hasonló hangalakú a szataras, a szabadkai bunyevácok 'tojásos lecsó' elnevezése. A szerb gyuvecs vagy dzsuvecs török jövevényszó, mely rizses lecsót jelent. (Búcsú Lídia szíves közlése.)
