Bárth János szerk.: Cumania 20. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2004)

Bereznai Zsuzsanna: Levesek, mártások és főzelékek az alföldi sváb paraszti és polgári konyhán

310 BEREZNAI ZSUZSANNA KENYÉRLEVES A hajósi sváb paraszti konyhákon igen régi levesként tartják számon a kenyérlevest {Brotsuppa), melynek több változata is ismeretes. A legrégebbről ismert változat szerint az egész kenyérből kis, 4-5 centiméteres, vékony szeleteket vágtak le, az egy kis zsírban megpirították, tettek rá egy kis törött paprikát, majd megsózták, vízzel felengedték és megfőzték. Ahogy elkezd forrni a víz, mindjárt le szokták venni a tűzről az edényt. A levest tejföllel ízesítették. Egy másik hajósi változat szerint a kenyeret kockákra vágják, majd a sütőben megpirítják. Ezután felhevített zsírba egy kis rántást, azaz lisztet tesznek, paprikát, köménymagot szórnak rá, vizet öntenek rá, s megsózzák, s a levest felforralják. A pirított kenyérkockákat az asztalon lévő leveses tálba teszik, majd a kész levest forrón ráöntik. Szintén tejföllel ízesítik. Ma ezt a változatot tartják jobbnak és ma is így fogyasztják. Más házaknál apróra vágott vöröshagymát is megpirítanak a zsírban, hajmás rántást készítenek liszttel, majd megpaprikázzák. A XX. század első felében a szülés után ezt főzték a kismamáknak. A régi Brotsuppa nagyon sűrű volt. Minden hónapban legalább egyszer főztük, mert az nagyon könnyű étel, A szüleimnél a zsírba pirítottuk a kenyeret, most nem lesz zsírba pirítva, hanem berakjuk a kenyérkockákat a sütőbe - emlékezik a hajósi Schon Jánosné Fuszenecker Katalin. Nemesnádudvaron a kenyérlevest is rántott levesnek (Eibrennsuppe) nevezték. Étkezéskor beletördelték a kenyeret a tányérba, vagy az előre kockára vágott és kemencében megszárított kenyeret, majd erre merték rá a hagymás-paprikás rántásból készített levest. Reggelire és estebédre egyaránt fogyasztották. A csataljai svábok a rántott levest (Eibrennsuppe) reggelire fogyasztották. A zsíron megpirított lisztre pirospaprikát tettek, s vízzel öntötték fel, tálaláskor kenyérkockát öntöttek le vele. Az 1940-50-es évekig volt szokásban reggelire készíteni, sokszor ették reggelire a napszámosok. Hartán szegényparaszt családokban a XX. század első felében minden reggel rántott leves (Oibrennsupp) volt vagy tejleves. Sokszor ették vacsorára is. Sok helyen még ma is főznek rántott levest az idős emberek. A reggelire való rántott levest nagyon régen felvett szokásnak tartják. Aki azt szereti, az minden reggel ette - emlékezik a szegényparaszt családból származó Arnold Jánosné Hauszhen Katalin. Úgy készült, hogy a falatokba szelt kenyeret, mások a kenyérkockát használták fel hozzá. Zsíron kipattogtatták a köménymagot a kenyérkockával, paprikás rántást készítettek, egy-két gerezd fokhagymát is tettek bele, felöntötték vízzel és megfőzték. Ha nem köménymagosan készül, akkor egy kis tejet is öntenek bele.