Bárth János szerk.: Cumania 20. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2004)

Bereznai Zsuzsanna: Levesek, mártások és főzelékek az alföldi sváb paraszti és polgári konyhán

LEVESEK, MARTASOK ES FŐZELÉKEK... 305 TÉLI ÉTKEZÉSI SZOKÁSOK A XX. század első felében télen a gazdálkodó parasztcsaládok általában kétszer étkeztek napjában: reggel 9 óra tájban reggeliztek és 3-4 óra körül ebédeltek. A módosabb paraszt- és a polgárcsaládokban már ekkor is a napi háromszori étkezés volt általános. A hajósi parasztok télen ebédre általában otthon főztek. Leves mindig volt ilyenkor, s általában egyfogásos ebéd volt, ritkábban pedig valamilyen tésztát főztek a második fogásnak. A tartalmas, sűrű levesek vagy a paprikás krumpli egytálételnek számított, azok mellé mást nem adtak. Nemesnádudvaron télen mindig volt főtt étel ebédre. Csak akkor készült estére a főtt étel, amikor a férfiak nádvágásban vagy fakitermelésben dolgoztak, vagy az öreg fákat voltak kivágni a szőlőben. A szegényebb családokban arra törekedtek, hogy a leves mellé legyen második fogás is, de legtöbbször csak levesre tellett. ÉTELKÍNÁLAT A NAPI ÉS A HETI ÉTKEZÉSI RENDBEN A szigetújfalusi németség táplálkozásában a levesek nem a szomszédos magyar vidékekre jellemző egyfogásos főétel szerepét töltötték be a XX. század közepéig. Bár az újfalusi konyhán levest mindennap főztek, anélkül nem ebéd az ebéd, soha nem fordult elő, hogy csak levest fogyasztottak. Valamilyen húsétel vagy tészta egészítette ki a déli étkezést. Csak a szüret volt a kivétel: akkor a gazdasszony nem ért rá ebédet főzni, meleg étel rendszerint este volt: gulyásleves, mellé pogácsa vagy bukta. A leveshez nem volt szokás kenyeret fogyasztani. Náluk a kenyér esetleg levesbetétként szerepelt a hurkalevesben, a tejlevesben, a rántott levesben. Az 1960-as években azonban levest már csak ebédre főztek, vacsorára csak a maradékot fogyasztották.

40 A vállaji és a mérki svábok napi háromszori étkezése közül mindig a vacsora volt a legfontosabb, illetve a legkiadósabb. A határban nem főztek, hanem szalonnát ettek, s este főztek otthon. De ha tészta volt, soha nem főztek levest is mellé. Télen napi kétszeri étkezés volt szokásban. Mezőberényben polgári családokban télen hetente váltogatták a szárazhüvelyes zöldségeket: az egyik héten szárazbableves volt, a másik héten szárazborsóleves, utána lencseleves, a negyedik héten kezdődött elölről. Szegényebb helyeken csak a babot váltogatták: hol sárgababot, hol fehérbabot főztek. Egy tréfás történetet is emlegetnek erről: Volt Berényben egy öregasszony, aki nem tudott írni-olvasni. Elment a templomba, de fordítva tartotta az énekeskönyvet, s azt énekelte: - Gele Bohne, weiße Bohne ... Gele Bohne, weiße Bohne... 40 PFLUM Gizella 1969-70 41 SZABÓ Ágnes 1998 350-351.