Bárth János szerk.: Cumania 20. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2004)
Merk Zsuzsa–Rapcsányi László: Megkésett emlékezés
MEGKÉSETT EMLÉKEZÉS 273 Testvérének, Kari Arankának fia, Háznagy András 1948-ban hazatért a hadifogságból. Kiszomborban élt feleségével, s velük egy utcában lakást szerzett az özvegynek. Kari Aranka halála után a Háznagy családhoz költözött, s velük vissza Szegedre. Itt halt meg 1968. június 3-án, férje születésnapján. 59 Rapcsányi Jakabot, Baja monográfusát - csak a szűk családi kör részvételével - Szegeden temették el 1946. augusztus 8-án, a Bajai úti protestáns temetőben. Egy eladott perzsaszőnyeg árából, egy héttel azután, hogy megjelent az új pénz, a forint. Utóhang (érzések, gondolatok) Egy tanulmány megjelenésekor a kutatás története úgy tűnhet, nem lehet izgalmas, bár igen gyakran detektívtörténetbe illő, ezért néhány epizódot hadd villantsunk fel. Érdekes már maga az is, miért indultunk Rapcsányi (Rapp) Jakab nyomába? Igen prózai ez az epizód, ugyanis megkeresték a szerzők egyikét a bajai múzeumban, miszerint mit tud Rapcsányi Jakab leszármazottjairól, rokonairól, ugyanis a Baja-monográfiát az Interneten kívánnák közkinccsé tenni, s szeretnék tudni, kiket is illet a jogdíj. Valójában ekkor döbbentünk rá: a városban senki sem tud semmit Rapcsányi (Rapp) Jakabról. Hirtelen ötletből indult a „nyomozás", de közelmúltunk sok-sok megválaszolatlan kérdését vetette fel ez a kutatás. A szerzők egyike azonos vezetéknevet visel hősünkkel, s így változatos rokonságban is áll vele: Rapcsányi Jakab fia, unokaöccse, testvére is volt az idők folyamán. Alapot adott a rokonításra az is, hogy mindkét család jánoshalmi kötődésű. Az azonosság azonban csak annyi, hogy mindkettőt Rapcsányinak hívják. Elindultunk tehát Rapcsányi Jakab nyomában, s először Jánoshalmára mentünk. (Valójában hárman utaztunk, nyomoztunk: jelen szerzők és Zárka Magdolna, kinek munkáját ezúton is megköszönjük.) Vavró Ferencné, Joli Jánoshalma jó ismerője segített felkutatni azokat, akik emlékezhettek Rá. Bizony igen kevesen, s ők is fiatalok voltak a harmincas évek elején. Apró, szinte csak odavetett félmondatokból kezdett kirajzolódni egy arc, igaz homályosan egy kép, egy festett, nyírott bajusz, egy alacsony ember, kinél felesége magasabb, ezért magasított cipőt hordott. Arra a kérdésre, honnan jöhetett Jánoshalmára, olyan egyértelmű volt a válasz, hogy szinte ostobának éreztük magunkat: „Honnan? Nyilván Bajáról." A jánoshalmiak (jankováciak) számára Baja jelentette a várost. Hasonló volt a vallására vonatkozó kérdésre a felelet: „Mi lehetett más, mint katolikus! A Klein doktor volt zsidó orvos Jánoshalmán". Megtudtuk, hogy gyerekük nem volt, azt is, hogy „Csak Bajára mehettek vissza." Valóban, Jánoshalmáról Bajára költöztek, de nem vissza, hiszen soha sem voltak bajaiak. Háznagyné Romvári Olga, valamint Óhegyi Géza visszaemlékezése, TIM Adattár, 3592.2004.
