Bárth János szerk.: Cumania 20. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2004)
Kürti László: Egyháztörténet és politika: Ladánybene betelepülése
228 KÜRTI LASZLO területként volt felmérve. 4 Sajnos így Bene akkori állapotáról megbízható népességstatisztikai adatokkal nem rendelkezünk. 5 Galgoczy 1877-es monográfiája ezt tartalmazza: „Jászladányi-Bene 6997 kataszt holdat foglaló puszta Bene pusztának a kecskeméti és kerekegyházi oldalra dűlő felét képezi. Sík egyenes többnyire fekete homok terület ... vannak nem nagyterjedelmű buczkái. Van 60 rk lakosa kik Lajosmizséhez tartoznak". 6 Az 1870-es évek közepén a Magyar Korona Országainak Helységnévtárában, az 1873-as és 1877-es kiadáshoz hasonlóan, ugyanazt az információt tartalmazza: Benén 25 házat, és 150 római katolikus lakost tüntetet fel, mintegy „4917 holdon", ami nyilvánvalóan hektárra vonatkozott és nem kataszteri holdra. 7 A községi közigazgatási átszervezéssel Bene-puszta egy ideig - 1876-ig Kerekegyháza, majd egyházilag Örkény, majd pedig Lajosmizse részeként lett beosztva. A jászladányi és a jászberényi földéhes népesség lassan, de biztosan, a jobb megélhetés reményében a megszerzett pusztákra költözött ki a 19. század folyamán. Jászberény két pusztájából létrejött Jászlajosmizsén a területek hamar elkeltek, és a spekulációk következtében a jobb földterületek szinte elérhetetlenek lettek. Ez nem volt így Benén, ahol a föld silányabb volt, s ezért olcsóbban lehetett vásárolni. (Jász)Lajosmizséről igen sok család talált még szabad, nem olyan jó, de annál inkább olcsó földterületet Benén. De amire senki nem gondolt megtörtént: Bene területének jelentős része nemcsak jászladányiak és jászberényiek tulajdonába ment át. Amint azt korábban már kimutattam, a földbérlet igen jelentős haszonnal kecsegtetett és Jászladány hamar átadta a területet a többet ígérő kecskeméti és Örkényi lakosoknak. A jászladányi családok mellett a környékbeli települések is adtak családokat, s ez magyarázza meg a növekedés jelentős mértékét. A gyarapodás nagysága akkor lesz igazán feltűnő, ha összevetjük a környékbeli pusztai települések népesedési adataival. Czagány László kimutatásában hat szomszédos település (Lajosmizse, Ladánybene, Peszéradacs, Gyón, Örkény, Tatárszentgyörgy) 1868 és 1900 közötti statisztikáját vizsgálta. A népesség ebben az időben Ladánybenén 150-ről 1338-ra nőtt, ami ugrásszerű növekedés és jóval meghaladja a többi környékbeli községét. 8 Ladánybene 19. századi önállóságának története nem szakítható el az egyházalapítási és oktatási törekvésektől. A terület tagosításakor - 1868-ban - 46 hold területnyi részt hasítottak ki a leendő iskolaalapnak és ebből mintegy két holdnyi 4 BATHÓ Mór 1873. 5 Bathó szerint a 34682 holdat kitevő három pusztán 1869-ben összesen 3281 ember lakott, akikből csak 96 volt helvét (protestáns) vallású. Hogy a tanyákról nem kapunk teljes képet azt bizonyítja, hogy csak 6 magánépületet írtak össze. Az állatokra nézve alaposabb a kimutatás, de minden kétséget kizárólag, ezek nagytöbbsége jászladányi és jászberényi tulajdonban voltak: ló 1050, szamár 19, szarvasmarha 1992, juh 6275, sertés 1783, méhkas 71. 6 GALGOCZY Károly, 1877, 265. 7 Magyar Korona Országainak Helységnévtára, Budapest, 1873, és 1877. 8 CZAGÁNYI László, 1990, 144.
