Bárth János szerk.: Cumania 20. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2004)
Bánkiné Molnár Erzsébet: A jászkun kerület betagolódása Magyarország polgári tulajdon- és jogrendszerében
222 BANKINE MOLNÁR ERZSÉBET lett, a Kiskun Kerület Pest-Pilis-Solt-Kiskun megyébe, Dorozsma nagyközség Csongrád megyébe került. A közigazgatási egység felbomlott, kiváltságaik formálisan már régen nem léteztek, de a redempciós jogokat hordozó osztatlan közös tulajdonú redimált föld az utolsó rög felosztásáig fenntartotta a redempcióhoz fűződő jogfolytonosságot, éltette a jászkun tudatot. A közbirtokosság tagjai, ahogyan a Félegyházi Nagy Képes Naptár írta, jobban reszkettek egy redemptio forintért, mint az egyesült gőzmalom részvénytársaság osztalékáért. 54 A puszta és legelőfelosztások a XIX-XX. század fordulójára befejeződtek. A redempcióhoz fűződő szálak elszakadtak, s a megkezdődött „évszázados redempciós per", melyben a váltságösszeg visszafizetését remélték, nem tudta már összecsomózni. 55 A redempcióban megváltott földjeik a földtehermentesítési adó megfizetése révén polgári, a tagosítások és határfelosztások nyomán konkrét helyű és területű állandó és örök tulajdonná váltak. A Jászkun Kerület földje a XX. század fordulóján sok kis parcellára tagolódott. Birtokkoncentrálódás alig fordult elő, a földnélküli és néhány holdas „gazdák" csoportja egyre népesebb lett. 1895-ben az összes volt jászkun területen 1037 száz holdon felüli gazdaság volt, s közülük mindössze 23 haladta meg az ezer holdat. A legnagyobb birtok 5350 kh Jászkiséren volt, ezt követte az egri káptalan 3427 holdas karcagi birtoka, a többi ezer-kétezer holdig terjedt. Összterületükhöz viszonyítva Jászkarajenő, Kocsér, Jászszentlászló, Szánk, Lajosmisze új településeken viszonylag több száz holdon felüli birtok alakult ki. Bizonyára a pusztaosztásokat követő földvásárlási lehetőségeknek köszönhetően. A redemptus jogok megtartásáért már nem kellett foggal-körömmel ragaszkodni a földhöz, ezért sokan a kisbirtokosok közül eladták, míg a tehetősebbek olcsón felvásárolták. Nagy változást ezek az akciók sem eredményeztek. A volt kiváltságolt terület népe többségében apró parcellákkal lépett az új évszázad kapitalizálódó világába. A föld ezzel levetkőzte redempciós jogait, s betagolódott a polgári Magyarország tulajdonrendszerébe. Kiváltságolt voltuk jogi biztosítékai közül az özvegyi jogról és az öröklésről szóló nádori statútumok rendelkezései 1946-ig érvényben maradtak. Tovább élt a jászkun tudat is, amely a kapitalizálódó világ új értékrendjében megőrizte a kiváltságos múlt emlékét. Erdei Ferenc 1937-ben azt írta Fülöpszállás, Szabadszállás, Kunszentmiklós népéről, érezni rajtuk, hogy nem jobbágy községek voltak. „Kiváltságos parasztok voltak ... és sohasem gyakorolták saját paraszti életük alázatos hordozását. Rátartok, igényesek, kényelemszeretők, mint a halasi őslakosok. ... A szomszéd pusztabeli jámbor katolikus és jobbágyi alázatú falvak lakói keresztet vetve emlegetik ezeket az »istentelen és romlott úrhatnám kunokat«" 56 Félegyházai Nagy Képes Naptár 1895. A perről lásd: Nagy Lajos, Kelemen Kajetán, Gyárfás István műveit. ERDEI Ferenc 1977. 161.
