Bárth János szerk.: Cumania 20. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2004)
Rosta Szabolcs: Pusztatemplomok Kiskunfélegyháza környékén
152 ROSTA SZABOLCS Az 1699-es kun puszták összeírásában szerepel Kisszállása, Galambos és Ferencszállás közelében. 200 A Canonica Visitatio szerint a Kiskunfélegyházához tartozó Kisszálláson romok láthatóak. 201 Pesty Frigyes nyomán tudjuk, hogy az 1800-as évek elején még láthatóak templomromok Kisszálláson. 02 Kutatások: 2004-ben terepbejárás nyomán észlelt lelőhely. Nagy mennyiségű leletanyag begyűjtése után bizonyossá vált, hogy 14-16. századi településsel kell számolnunk. A helyszín azért is tűnt érdekesnek, mert a változatos kerámiaanyagon kívül egy faragott márvány oszlopfőtöredék, és kevés embercsont is bekerült. 203 A helyszíni szemle alapján megállapítható, hogy a középkori lelőhely az északnyugat-délkelet irányú dombvonulaton helyezkedik el. A legmagasabb részen jelentős mennyiségű réti mészkő, és téglatörmelék hevert a felszínen szétszóródva, 50x50 méter területen, az út mindkét oldalán. A középkori települést északnyugatról igen lapos terület határolja, mely ma legelő, és rajta keresztül folyik a Gátéricsatorna. Egykor állandó vízállásos rész volt, neve a 18. században is Gát-ér volt. Megjegyzések: Terepbejárásunkkal módszeresen sikerült meghatározni a település kiterjedését. A dűnevonulaton végig kb. 800 m hosszan, 100-200 m szélességben lehet megfigyelni a jelentős mennyiségű leletanyagot adó település nyomait. A kerámiaanyag, és egy előkerült patkó is igazolja, hogy a település a késő középkortól, a 16. századig végéig lakott volt. A lelőhely azonosítása Kisszállással a hagyományon és a terület elnevezésének alapján nyugszik. Azonkívül a források Kisszálláson kívül nem ismernek semmilyen 16. századi települést a környéken. A lelőhely kiterjedését tekintve igen jelentős település volt a 16. században, tehát mindenképpen szerepelnie kellett volna az adóösszeírásoknál. 19. lelőhely neve: Kiskunfélegyháza - Külsőgalambos Fekvése: Mezősi Károly 1953-as jelentése szerint a Kővágó-ér keleti oldalán egy halom oldalában bolygattak középkori sírokat. A jelentés nyomán kimentünk az általa megjelölt helyre, ám a helyi lakosok nem tudtak semmilyen kövekről vagy halomról. Hosszabb utánjárás után kiderült, hogy a Kővágó-érnek nem a keleti, hanem a nyugati oldalán található egy halom, az értől valóban kb. 400 m-re, a majsai úttól kb. 600 m-re keletre. A környezetéből jelentősen kiemelkedő, magasságponttal jelzett halom környékét véltük azonosítani az 1953-ban történt leletmentés helyszínével. Ezt megerősíti a jelentésben szereplő óriási mennyiségű szarmata leletanyag előkerülése is a halom környékén. A hagyomány szerint itt régen templom állt. Források: 0 REIZNER János 1887. 19. 1 PATKÓNÉ KÉRINGER Klára 1997. 38. 2 PESTY Frigyes 1978. 120. 3 Zsolnai István terepbejárása, mi is kiszálltunk a helyszínre. A lelőhely a KÖH-nek Kiskunfélegyháza Félegyházi tanyák 4. néven lett bejelentve.
