Bárth János szerk.: Cumania 20. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2004)
Rosta Szabolcs: Pusztatemplomok Kiskunfélegyháza környékén
PUSZTATEMPLOMOK KISKUNFELEGYHAZA KORNYÉKEN 147 Fülöpjakabszálláson egy jelentős Zsigmond kori éremleletegyüttes került elő, melynek pontos megtalálási helyét nem ismerjük. 2480 darab pénzérmét tartalmazott, valamikor a 15. század közepén rejtették el. 176 Az 1970-1979-ig tartó Kunszállás-Fülöpjakab néven ismert avar lelőhely feltárása során bolygattak középkori anyagot, bár értékelhető telepjelenségre nem figyeltek fel. 177 Ekkor a középkori település szélébe kaphattak bele, hiszen a két helyszín alig 300 méterre van egymástól. Az egykori kun kapitányság a közel fél km 2 területű, néhol 5 méter magas parttal rendelkező, az 1970-es években még halban gazdag vizű Herke tó partján feküdt. A mára teljesen kiszáradt szikes tavat a középkori falu nyugat- északészakkelet felöl ölelte körül. Az 50x70 m alapterületű templomdomb tetején és szűkebb környékén nagy mennyiségű réti mészkövet, téglát és embercsontot lehet megfigyelni szerteszét a felszínen. Ettől északnyugatra kb. 100 m-re egy másik kiemelkedés tetején, bár jóval kevesebb, de szintén említésre méltó mennyiségű réti mészkő található. Utóbbi talán a Pesty Frigyes által „paplakként" nevezett egykori kőépület maradványa lehet. A begyűjtött, igen nagy számú kerámiaanyag alapján biztosan állíthatjuk, hogy a településnek nem volt kora Árpád-kori előzménye, a kerámiaanyag egy része csak a 13. század második feléig vezet vissza, felső határa pedig a 16. század végéig terjed. 178 Ez pontosan megfelel a kunok betelepedése, és a források által bizonyított Jakabszállás falu elhalása időpontjainak. Megjegyzések: A Fülöpjakab-Templomrét lelőhely, és a középkori kun Jakabszállás azonosításához nem férhet kétség. A falu első lakosai nem egy korábbi Árpád-kori helységre és templomára telepednek rá, mivel a 13. század második fele előtti leletanyagnak teljes hiánya ezt kizárja. Eddigi ismereteink szerint már a 13. század folyamán települt kun faluról, vagyis egy állandó téli szállásról van szó, mely a 14. században már források által is bizonyítottan létezik, a 15. században a kunok egyik központja. A 13. századi leletanyag jelenléte folytán megkockáztatjuk, hogy már a visszatelepüléstől és területfoglalástól kezdve innen irányították a környező kun szállások életét. Bár Jakabszállást pusztán neve nem a legkorábbi kun települések közé sorolná, de biztos, hogy a legkorábbi kun települések közé tartozik, és a korai időszakban neve még nem Jakabszállás volt. Bár Jakabszállás vonatkozásában az első említés 1342-ig vezet vissza, ez a település nevéről nem szól, csak Buthemer nevű kunról. A 15. századra az írott forrásokban már Jakabszállásként jelenik meg. Felmerül a gyanú, hogy a szállás Buthemer fiáról, Jakabról kapta nevét, aki nevében már keresztény. Talán a Jakabhorhan is hozzá köthető, csak a kunok által HUSZÁR József 1943. 69. H. TÓTH Elvira 1990. 81-237. A kerámiaanyag pontos meghatározásához Vályi Katalin nyújtott pótolhatatlan segítséget. Útmutatásaiért ezúton is köszönetemet fejezem ki.
