Bárth János szerk.: Cumania 20. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2004)

Wicker Erika: Észak-Bácska a hódoltság korában

12 WICKER ERIKA elöljáróit is: kerületenként, náhijénként a kenézeket, falvanként a pûmitymokat. " Tehát a kenézek, primikürök vezette településeken vlahok laktak volna. Más vélemények szerint viszont éppen a szerbek körében nevezték kenézeknek és primiküröknek azokat az elöljárókat, akik „a török hivatalok és a lakosság között közvetítettek".

40 A probléma elegáns - és az 1598 év körüli névhasználatnak megfelelő - áthidalása az a megállapítás, mely szerint „Bács megye török összeírásaiban már a 16. század közepén feltűnnek a nagyobb rác falvak primikürjei és Somogytól Temesvár vidékéig a kenézek". Kettősséget jeleznek az eddigi régészeti kutatások is. A hódoltság kori balkáni népességre a Dunántúlon a padkásán, ritkábban padmalyosan kiképzett sírgödrök és a koporsó nélküli temetkezések jellemzőek.

42 Ugyanez a szokás általános az Észak-Bácskába települt balkániaknál is, azzal a különbséggel, hogy a sírok egy részében egyenes fenekű sírgödörbe, ácsolt vagy szegeit koporsóba (a koporsószeges sírok száma a feltárt temetkezések 10-20% közé tehető) helyezve temették el halottaikat.

43 Kérdés azonban, mit jelent ez a kettősség. Egyfelől magyarázható lenne azzal, hogy a koporsós sírok a délszlávok, a padkás/padmalyos kiképzésűek viszont a vlahok temetkezését jellemzik.

44 Másfelől azonban - s inkább e válaszra hajlok, - a koporsós temetkezési szokás a keresztény (jelen esetben pravoszláv) szerb-vlah hagyományokat folytatja, míg az ettől eltérő rítus a muzulmán hitre áttért balkániak (szerbek és vlahok) temetkezéseire jellemző. Az írott források és a régészeti kutatások alapján tehát egyelőre nem dönthető el, hogy a 16. század közepét követően Észak-Bácska elnéptelenedett falvait megszálló balkániak szerbek vagy román-délszláv keverék vlahok voltak-e. Bizonnyal volt köztük ilyen is, olyan is, ezért a későbbiekben - ahogy a század végén ők is magukat, vagy legalábbis egy részüket - rácnak nevezem őket. 39 HEGYI Klára 2001 1269. 40 HEGYI Klára - ZIMÁNYI Vera 1986 112. 41 HEGYI Klára 1976 184. 42 GAÁL Attila 1982 133-224.; GAÁL Attila 2002 209-218. 43 Az ácsolt koporsós sírok száma nem ismert, mert ezt a típust csak speciális feltárási technikával (sírok metszetbontása) lehet kétséget kizáróan megfigyelni, s erre csak a bácsalmási rác temetőben és csak a 2002. évi feltárás óta került sor. WICKER Erika - KŐHEGYI Mihály 2002; WICKER Erika 2002; WICKER Erika 2003; WICKER Erika 2004b; a téma összefoglalása: WICKER Erika 2004a. 44 Gaál Attila a Dombóvár-Békatón eltemetetteket - korabeli írásos források, és elsősorban Vass Előd kutatásai alapján - vlahnak határozta meg. GAÁL Attila 1982 178-180.; GAÁL Attila 2002 218. 45 Néhány kutató ebben határozottabb álláspontot foglal el: Vass Előd a betelepülőket vlahnak tartja. VASS Előd 1989 168-170; Molnár Antal szerint „a betelepülők egy része török szolgálatban álló várkatona (martalóc) vagy eflák (vlah) volt, ez utóbbiak az oszmán állami (legtöbbször katonai) szolgálatból adódóan adózási kiváltságokkal rendelkeztek." MOLNÁR Antal 2000 118.; Nem határozza meg viszont a földművesek, kézművesek és kereskedők etnikumát: „A délszlávok másik, szám szerint nagyobb csoportját az elnéptelenedett déli területeket megszálló földművesek alkották, mellettük még a török katonai és polgári központokban megtelepülő kézművesek és kereskedők képviseltek jelentősebb tömegeket. " Uo.