Bárth János szerk.: Cumania 20. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2004)
Rosta Szabolcs: Pusztatemplomok Kiskunfélegyháza környékén
126 ROSTA SZABOLCS mintegy 1,5 km hosszúságú óriási szarmata települést figyeltünk meg. Közvetlenül mellette pedig egy ugyancsak jelentős, bronzkori halomsíros település nyomaira leltünk. A terület adottságai igen kedvezőek, melyet az állandó újra benépesülés is igazol. Félegyháza Árpád-kori települése a 13. század folyamán, erőszakos események következtében elpusztult, majd a 14. század közepére, a régi templom romjaitól néhány száz méterre újratelepült. A Mezősi által említett tömegmészárlással kapcsolatban, abban biztosak lehetünk, hogy ha ez meg is történt, legfeljebb a kunok vagy a tatárok követhették el, semmiképp sem a törökök. Az sem tűnik meggyőzőnek, hogy bárki külön temette volna el a fejeket és a törzseket. Úgy tűnik, hogy Mezősi Károly osszáriumot figyelt meg. Az alpári úti Árpád-kori templom és település lelőhelyének különös jelentőséget tulajdonít az a körülmény, hogy a templomtól alig 800 m-re, a település délnyugati szélétől kb. 400 m-re található korai történetünk egy igen fontos lelőhelye, a Kiskunfélegyháza-kántordombi soros, köznépi temető. Ezt a temetőt a 10. század közepétől, I. András pénze alapján all. század közepéig biztosan használják. Legfontosabb lelete egy bizánci típusú bronzkereszt, mely keresztény temetkezesre utal. Az általunk megtalált Árpád-kori templom és a kántordombi temető közelsége felveti azt a lehetőséget, hogy a soros temetőt használó népesség a 11. század közepe táján a törvények hatására felhagyja temetőjét, a településükön vagy annak közelében felépítik templomukat, és köré kezdenek temetkezni. Az Alpári úti lelőhely templomának 11. századi periódusára ásatás hiányában csak következtethetünk, ám ha a 11. századi csoport nem vándorolt el és tovább lakott ezen a területen, akkor biztos, hogy igen korai templommal számolhatunk ezen a helyen. 7. lelőhely neve: Kiskunfélegyháza - Dóc-dűlő Fekvése: Kiskunfélegyházától délnyugatra mintegy 3 km-re alacsony dombháton van a lelőhely. Források: Kutatások: 1991-1992. M5 terepbejárás 136. lelőhely. „Darázskő törmelékek, emberi csontok tömege. A helyszínen szarmata, és meg nem határozott őskori lelőhelyek is vannak. " Megjegyzés: A helyszínt sikerült beazonosítani, a Kővágó-éri csatorna mai kanyarulatánál áll a dombhát. Környékén csak minimális Árpád-kori emlékanyagot találtunk, emberi csontot, és sok darázskövet sem láttunk. Elképzelhető a közelmúltban történt lelőhelypusztulás, mely a környéken, több helyen is észlelhető volt. Néhány nagyobb kő, és apró zúzalékok jelezték a helyszínt. Talán kapcsolata lehet H. TÓTH Elvira 1976. 299. WICKER Erika - KUSTÁR Rozália - HORVÁTH Attila 2001. 80.
