Bárth János szerk.: Cumania 20. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2004)

Rosta Szabolcs: Pusztatemplomok Kiskunfélegyháza környékén

CUMANIA 20., KECSKEMET, 2004 113 ROSTA SZABOLCS PUSZTATEMPLOMOK KISKUNFÉLEGYHÁZA KÖRNYÉKÉN BEVEZETÉS Köztudott, hogy középkori pusztatemplomaink közül a legtöbb, bár leromlott állapotban de még állt a 18-19. században. Az 1920-30-as években sem ment ritkaságszámba álló falú pusztatemplom látványa. Az elmúlt hetven év pusztításai azonban végleg megpecsételték sorsukat. Az 1920-as évektől folyó új templom- és útépítések, valamint az 1950-es években megindult mélyszántásos talaj müvelés visszafordíthatatlan károkat okozott régészeti emlékeinkben. A „ma régésze" némi irigységgel olvassa régebbi kutatók írásait, akiket még álló templomfalak, udvarházak, falvak romjainak látványa fogadott. Az általam vizsgált pusztatemplomok Kiskunfélegyházán és a közigazgatásilag hozzátartozó részeken, valamint a szomszédos települések területén helyezkednek el, a mai Kiskunfélegyháza köré húzott, megközelítőleg 12 km-es sugarú körön belül. Ezek a települések a következők: keletről az egykori Kisszállásból kihasított Gátér, délkeletről Pálmonostora, délről Petőfiszállás, nyugatról Galambos, Bugac és Alsómonostor, északnyugatról Kunszállás és Fülöpjakab, északról a Kiskunfélegyházához tartozó Páka. Utóbbi területének nagy része megegyezik a 2000-ben indult szegedi régészhallgatók által azóta is folyamatosan végzett terepbejárások helyszínével. Az ismert templomok beazonosításával, a tudomány számára új pusztatemplomok felfedezésével, eddig csak a történeti forrásokból ismert kun települések és templomaik megtalálásával, új források bevonásával sikerült eddigi ismereteinket kibővíteni, és olyan összefüggésekre felfigyelni, melyek ez idáig a kutatás látókörén kívül maradtak. Kutatástörténet Kiskunfélegyházának és környékének templomos helyeire, középkori emlékeire vonatkozó mind a régészeti, mind a történettudományi eredményeket maradéktalanul összefoglaló munka eddig még nem születetett. Bár a területen a 19. század végétől kezdve többen végeztek régészeti vagy régészeti jellegű kutatásokat, ezek anyagának jó része mára elveszett. A régészeti adatok nagy része csak kiszállási jelentések és kéziratok formájában található meg. Területünkön 1880-ban folyt az első ásatás az alsómonostori templomromnál a Műemlékek Országos Bizottsága által. A millenáris ásatások keretén belül Nagy Géza gyűjtött anyagot