Bárth János szerk.: Cumania 19. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2003)

Solymos Ede: A Közép-Dunai Halászszövetkezetek megalakulása

A KÖZÉP-DUNAI HALÁSZSZÖVETKEZETEK MEGALAKULÁSA 159 hogy az újonnan felvett tagok Szekszárdra tennék a székhelyet, noha a hivatásos halászok többsége tolnai. Az elnök dr. Isgum ügyvezető igazgató tevékenységében azt kifogásolta, hogy nem fejtett ki semmi tevékenységet, nem folyt bele a halászat ügymenetébe, nem törődött az értékesítéssel, nem érdeklődött a halárak iránt, pl. mikor Tolnán 120000 P volt egy kg hal, a faddi bokor még mindig 60000 P-ért értékesítette, így tetemes kár keletkezett, ezért lemondásra szólította fel. Isgum szerint csak a közgyűlés mentheti fel. Nem mondott le, mert őt az alakuló közgyűlés bízta meg, az igazgatóság nem mentheti fel. A március 17-i rendkívüli közgyűlés elég zajosra sikerült. Dr. Isgumot felmentették. Az elnökség lemondott, mert egyes tagok részéről kifogások merültek fel ellenük, és Aranyos Dávidot választották elnöknek, aki több kirohanást rendezett, majd követelte, hogy egyesüljenek a Közép-dunaival és székhelyüket Szekszárdra tegyék. (Szem. 14) A Halászati Felügyelő jelentette, hogy a Tolna és Vidéke Halászati Szövetkezet f. hó 17-én megtartott rendkívüli közgyűlésén kimondta egyesülését a Középdunai Halászati Szövetkezettel, és működését ez utóbbi név alatt kívánja folytatni. Az egyesült és újjáalakított szövetkezet vezetőségének tagjai: Igazgatóság: Király Gyula (Tolna), Berényi György (Fadd), ifj. Vajdika János (Gerjen), B. Miklós István (Bogyiszló), Aranyos Dávid és Bálint Pál (Decs), Baksa János (Ocsény), és Keresztes György (Szekszárd). Felügyelő bizottság: Kupeczkó Mihály (Fadd), Uszléber Antal (Tolna), Pilisi Ferenc (Bogyiszló), Parrag János (Ocsény), és Fekete Sándor (Fájsz). Ennek ellenére a tolnaiak nem nyugodtak bele a döntésbe, tiltakoztak, s nem is eredménytelenül. (Szem. 15) Bár a 6700-as sz. rendelet, mely szerint a vizeicet szövetkezeteknek kellett bérbe adni, már rég életbe lépett, az OHF 1946. márc. 16-án haszonbéri szerződést kötött Heincz Frigyes tolnai halászmesterrel és József, Frigyes és Ferenc fiaival, akik bérbe vették a Sió-csatornát Sárszentlőrinc község felső határától a Taplósi Dunába való beömléséig, a Sárvíz-csatornát Sárszentlőrinc felső határától a Sióba ömléséig, vagyis a Sió kb. 40 km-es, a Sárvíz kb. 25 km-es szakaszának halászatát 1946. ápr. 1-től 1952 márc. 31-ig. Amennyiben halászati szövetkezet alakulna ezen a területen, kötelesek albérlet útján részükre a halászatot lehetővé tenni. A bérleti díj az első évben a Sión km-ként 3 kg, a Sárvízen 1 kg hal volt, a további években a Sión 7 kg, a Sárvízen 2 kg hal. Amennyiben a hivatalos és a helyi halár között 50%-nál nagyobb volt a különbség, a bérlők kérhették a természetbeni fizetést. Ebben az esetben a süllő, harcsa, kecsege, csuka 1 kg-ja egyenlő volt a ponty kilójával, 3 kg fehérhal pedig 1 kg pontynak felelt meg. A bérlők kötelesek voltak évenként 1 mázsa egynyaras nemes pontyivadékot és 5 süllőfészket kihelyezni.