Bárth János szerk.: Cumania 19. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2003)

Bárth Dániel: Szokás és hatalom. Egyházi törekvés a szőlőőrzés bácskai rendszabályozására a XVIII. század közepén

88 BARTH DÁNIEL ilyenkor énekelt párosító dalaikról is. A szokás szlavóniai elerjedését egyéb adatok is bizonyítják. Kórógyon a szőlőőrző lányokat pudároknak, a munkafolyamatot pudárkodásnak nevezték.

9 A kissé északabbra fekvő Drávaszög népe körében hasonló formában élt a szokás, miként arról Ács Gedeon XIX. század közepi feljegyzései a témakörtől elválaszthatatlan csintalansággal tájékoztatnak.

10 A szokás elterjedtségét - nyilván a rendelkezésre álló beszámolók alapján - Szendrey a Dunántúl „alsó felére" koncentrálta. A témakört több tanulmányában és előadásában érintő Andrásfalvy Bertalan megfogalmazása szerint „különösen a Duna mentén" adatolható a szokás megléte.

1

" Katona Imre hasonló megfontolásból egyenesen természetföldrajzi adottságokra és gazdasági okokra vezeti vissza a szőlőőrzés „sárközi" virágzását. Szerinte azért kellett az őrzésben lányoknak is segíteni, mert „a régi vízivilágban hatalmas madártömegek keltek útra az érésben lévő szőlőt megdézsmálni".

13 E magyarázat logikáját követve egyszersmind a szokás XIX. század végi visszaszorulásának egyik feltételezett okát is meglelhetjük: a vízrendezés után eltűntek az augusztusban rendszerint felkelő, sötétlő csapatokban támadó „madártömegek". Talán közelebb jár az igazsághoz az a magyarázat, amely a szokás eltűnését a filoxéra pusztításaival, illetve az 1894. évi hegyközségi törvény szőlőőrzésre vonatkozó rendelkezéseivel hozza összefüggésbe. A szőlőőrzés szélesebb körű területi elterjedését szórványos adatok jelzik. Ezek között például a munkában résztvevő lányok elnevezéseire vonatkozó nyelvi adatok említhetők. Forrását tekintve nehezen ellenőrizhető rövid leírás maradt ránk a XLX-XX. század fordulójáról a tokaj-hegyalj

ai lányok szőlőpásztorkodásával kapcsolatban. Virter Ferenc a Zemplén vármegye népéről szóló értekezésében kifejtette: „A Hegyalján hajdanában a szüret munkája mindenütt hétszámra menő ünnepség volt. Már szüret előtt elkezdődött, a mikor még csak érőben volt a szőlő. Ilyenkor az összes leánynép elhagyta a falut s kiment a szőlőbe - szőlőpásztorkodásra, a mi a leány dolga volt. Ott sütött, főzött magának a leányhad, nagy rikoltással riasztva a seregélyt és őrizte a gyümölcsöt szüretig."

16 A leírással kapcsolatos 8 SZENDREY Ákos 1938. 276. 9 PENAVIN Olga 2000. 449. Iu LÁBADI Károly 1992. 111.; LÁBADI Károly 1996. 434. A drávaszögi „pudárkodás" újabb szépirodalmi feldolgozása: KONTRA Ferenc 1988. A regényt és a „drávaszögi magyarok egyik szép udvarlási szokását" ismertető Beszédes Valéria rövid írását ezzel a kijelentéssel zárta: „A szőlőművelésnek e szép szokása Bácskában és a bánsági borvidéken tudomásunk szerint nem alakult ki." - BESZÉDES Valéria 1995. 54-56. 11 SZENDREY Ákos 1938. 276. 12 ANDRÁSFALVY Bertalan 1985. 67.; ANDRÁSFALVY Bertalan 1964. 155. 13 KATONA Imre 1962. 154. 14 KATONA Imre 1962. 157.; SZENDREY Ákos 1929. 96. 15 A pudár, budár, pendár 'szőlőpásztor" jelentésű kifejezések értelmezése a legtöbb esetben problematikus, hiszen ezeket az elnevezéseket a szőlőőrzésben részt vevő lányokon kívül általában mindenfajta szőlőcsőszre használták. A nyelvi adatok előfordulásait Id.: SZENDREY Ákos 1929. 95-96.; MNL V. 100. Számos bácskai adatot jelez az Új Magyar Tájszótár (ÚMTSz I.) „budár" címszava. 16 VIRTER Ferenc é. n. 158.