Bárth János szerk.: Cumania 19. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2003)
Bárth Dániel: Szokás és hatalom. Egyházi törekvés a szőlőőrzés bácskai rendszabályozására a XVIII. század közepén
86 BARTH DÁNIEL 1764. szeptember 16-án sikongatás, ordítozás és kacagás egymásba kavarodó zaja éktelenítette a küllődi éjszakát. A skandalumnak persze voltak előzményei és természetesen volt következménye is. Mielőtt azonban ezek ismertetésére sort kerítenénk, vizsgáljuk meg, hogyan illeszkedik történetünk egyik lényeges momentuma, a szőlőőrzés kérdése abba képbe, amelyet a hazai néprajzi kutatások e szokással kapcsolatban eddig felrajzoltak. A SZŐLŐŐRZÉS KÉPE A XIX-XX. SZÁZADI TUDÓSÍTÁSOK TÜKRÉBEN A történet szálait magukban hordozó egyházi források egyik legfőbb erénye, hogy olyan adatokat örökítettek meg, amelyek a szőlőőrzés szokásáról szóló XIXXX. századi leírások korai történeti párhuzamát jelentik. A magyar néprajzi irodalomban népszokásként számon tartott eseménysor lényege, hogy a szőlő érésének idején, nagyjából a Lőrinc napot (aug. 10.) követő időszakban nem fogadott csőszök, hanem a falubeli lányok vonultak ki a termés védelmére elsősorban a madarak kártételei ellen. A társasmunka más formáihoz (fonó, kaláka stb.) hasonlóan a szőlőőrzés is alkalmat adott a fiataloknak a közös szórakozásra, ismerkedésre. A magyar nyelvterület egyes vidékein a lányok kivonulása ünnepélyes formát öltött, a mindkét nembeli fiatalság szőlőhegyi együttléte pedig a „próbaházasság" közösségilegjóváhagyott intézményeként funkcionált. A szokás legismertebb megörökítései a Tolnai Sárköz népére vonatkozóan maradtak fent. A „sárközi szőlőőrzés" első, reformkori említése Garay János nevéhez kötődik, aki a Tudományos Gyűjtemény hasábjain megjelent rövid tudósítása végén emlékezett meg a fiatalok párválasztási szokásairól. 3 Ezt követően a XIX. század végén szépirodalmi köntösben jelentkezett a szokás hosszabb leírása Baksay Sándor jóvoltából, akinek Rákhel című novellája híradásnak szép, ám komoly adatként manapság nehezen kezelhető. A novella szerzőjét dicséri, hogy megörökítette a lányok szőlőőrzésének törökökkel kapcsolatos eredetmondáját, amit a néprajzi szakirodalom azóta mint jeles szokásmagyarázó mondát tart számon. 5 Van azonban Baksay leírásának egy másik, kevésbé ismert részlete, amely némiképp párhuzamba állítható a néprajzi adatokkal: „Mert a mint az új kenyér ki van osztva, attól a szempillantástól kezdve az egész falu lány, és azonkívül valami tizenhat falué, Ete várától le a Dánóczi várig - felkerekedik és kimegy a hegyre szőllőt őrizni. Ott 2 MNL V. 99-100. (Ujváry Zoltán szócikke); ÉGETŐ Melinda 2001. 592. 3 „Közönségesen az uj borra szoktak házasodni. A szerelemi ismeretségek 's elkendőzések a szol lökben történnek; mert a hajadon nép egész nyáron által a högyön tartózkodik és szőlő pásztor; ott a legények munka után meglátogatják a leányokat 's némi ismeretség a nyájas holdnak ábrándoztató világánál köttetik meg. De legtöbb házasság convention épül, midőn az ugy nevezett Kullogó a leányt legénynek, és megfordítva, közbenjárása által elajálja, megszerzi." - GARAY János 1833. 26. 4 A novella első megjelenése: BAKSAY Sándor 1887. Az írás később a szerző gyűjteményes kötetében is napvilágot látott: BAKSAY Sándor 1917. 5 Vö. KATONA Imre 1962. 152-154.; DÖMÖTÖR Tekla 1974. 58-59.
