Bárth János szerk.: Cumania 19. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2003)
Somogyvári Ágnes: Kutak egy Árpád-kori településen
6 SOMOGYVÁRI ÁGNES szerűen és gyorsan megásott gödörkutak voltak, hanem olyan nagy mélységű és bélelt kutak, melyek elkészítése komoly szakmai tudást, ismereteket és összefogást igényelt. A négy kút közül kettő a DK-i mélyfekvésű részen került elő egymás közelében, kettő pedig az ENy-i részen, ugyancsak egymás közelében. A DK-i részen előkerült kutak mindegyikében megtaláltuk a kútbélést, az egyikben vesszőfonatot, a másikban deszkaszerkezetet. A vesszőfonatos kút 1995 novemberében került elő. A felszínen jelentkező foltja megközelítőleg kör alakú volt, átmérője 3,4x3,7 m. (1. ábra. A) A bontás során megfigyeltük, hogy a kút gödre fokozatosan szűkül, 1 m mélyen az átmérő 2,1 m-re szűkült, 1,5 m mélységben szabályos hengerformát vett fel, miközben fokozatosan tovább szűkült. A kútbélés nyomai a feltárás szintjétől számított 2 m-es mélységben jelentkeztek. Az eredeti terepszint 1-1,5 m-rel magasabb volt. Az eredetileg megközelítőleg kör alakú kútbélés a kút beomlása során összenyomódott, ovális formát vett fel és kissé az oldalára dőlt. A vesszőfonatnál megtaláltuk a függőleges vastagabb ágakat, melyek köré a vékonyabb vesszőkből a fonást készítették. A vesszőfonat kb. 50 cm-es magasságban maradt meg. (1. ábra. B) Mivel 1995 novemberében korán kezdődött a havas tél, ezért esélyünk sem volt arra, hogy a kútbélést kiemeljük. Erre 1996 szeptemberében került csak sor. Addig is a kutat az onnét kitermelt földdel újra visszatemettük, és a következő év őszén tettünk kísérletet a vesszőfonat kiemelésére. A kút körül kialakítottunk egy akkora munkagödröt, amely lehetővé tette a munkát a gödörben, (l.kép) A vesszőfonatot körbebontottuk, mintegy babán hagytuk, csak annyira szedtük ki a belsejéből a homokot, amennyire erre a mozgatáshoz szükség volt. (2. kép) Először gézzel borítottuk kívül-belül a kútbélést, majd ugyancsak kívül-belül gipszborítással rögzítettük, utána az in situ kiemeléshez szilárd alapot készítettünk. (3. kép) Két, a kútbéléssel párhuzamosan lefektetett gerendára egyik végükön ferdére levágott deszkákat erősítettünk, úgy, hogy ezeket a deszkákat szálanként ütöttük át a kútbélés alatt néhány cm-rel, majd csavarral a gerendához erősítettük. Ezután daruval kiemeltettük a munkagödörből a kútbélést. (4. kép) A vesszőfonatos kútbélés restaurálását Morgós András irányításával a Katona József Múzeum Restaurátor Osztálya végzi. Első lépésként a vesszőfonatot megtisztították a homoktól, a tisztítás részben spaknival, részben vízlemosással történt. A vesszőfonat kibontása során láthatóvá vált, hogy a fonatokra kívülről nádszövet tapadt. Vagyis a kút falát először nádszövettel borították, ez a nádszövet töltötte be a vízszűrő funkciót. A teljes kibontás után vált jól láthatóvá az is, hogy a függőleges karók mindkét végét kihegyezték. A karók alsó végének kihegyezésére nyilván azért került sor, hogy a kút alján a bélés szilárdan álljon. A felső karóvégek kihegyezésének az lehetett a magyarázata, hogy így jobban illeszkedett a fölötte lévő béléselemhez. Feltételezésünk szerint ugyanis itt csupán a kútbélés legalsó elemét találtuk meg. Vagyis ennél a kútnál, amelynek 4 MORGÓS András-ÁIPLINÉ Faragó Mária-BABOS Károly 1997. 97-98.
