Bárth János szerk.: Cumania 19. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2003)
Wicker Erika: Adatok a hódoltság kori délszlávok temetkezési szokásaihoz
46 WICKER ERIKA egy jak farkát kötöttük... " Egy dagesztáni „ ...molla sírján fehér kendő feltűzve, mint a lobogós kopján zászló... " 97 Az afganisztáni temetők kő-sírjeles temetőiben is „... helyenként hosszú, hajlított faágon színes, tépett rongydarabokat cibál a szél. " 98 Ezeknek a rongydaraboknak Törökországban gyógyító erőt tulajdonítottak: „Az egyik konyái dsámi mellékkapuja előtt is egy kis ketrec keríti el egy hírneves hodsának a sírhantját. A rácskerítésen apró rongyocskákat, szalagokat lebegtet a szél. Ilyent országszerte az egyes vidékek híres hodsáinak és derviseinek sírján láthatni. Ezek a rongyocskák, betegségek, de főkép a malária és a szembetegségek ellen mentesítik azokat, akik odakötik. Lázjnulasztó szernek használja a babonás nép..." Dagesztánban olykor fegyver helyettesíti a szalagos fejfát: „2 síron magas póznán kard van kitűzve, egyikben sheik, főpap, másikban mollati eltemetve. " Arra, hogy a magyarországi hódoltság kori délszlávok milyen módon jelölték sírjaikat, eddig nem voltak adataink. Bár a Győr-gabonavásártéri, azaz az ún. Ráctemető területén még 1913-ban volt egy cirill feliratú fakereszt, ez bizonyára csak az ott eltemetettek emlékére, jóval később állították. 101 Másik adatunk éppen a bácsalmási temetőre vonatkozik, melyet azonban - bizonyára csak a pravoszlávok, mivel az 1719-ben újratelepült faluban templom körüli temető is volt, - a 18. század végéig használnak: „Éppen a távolság miatt nagyon el volt hanyagolva: nem volt kerítése, ezért: a jószág bejárt legelészni, sőt a csordapásztorok tüzet rakván, még a régi kereszteket is elégették. " Ezek a keresztek - ha valóban azok voltak - nyilván nem lehettek a 200 évvel korábbi, első temetkezések sírjelei. A Bácsalmás-óalmási temető 2002. évi feltárása során a temető legkorábbi, családi sírcsoportos, túlnyomórészt koporsó nélküli részén két sír feltárásakor kerültek elő az egykori sírjelek maradványai. A két temetkezés a domb egykori Ny-i lejtőjén feküdt, amelyre az évszázadok során rákerült a dombtető talajának HEDIN, Sven é. n. I. kötet 199. (tugh = zászló). Egy évvel később így emlékszik a sírra: „Meghatározásom szerint ez ugyanaz a völgy, melyben a múlt év őszén ALDATOT eltemettük. 30 kilométerrel odébb megtalálnák a vadász magányos sírját, melyet csak lobogó jakfark díszít. " Uő. II. kötet 162. SZÁDECZKY-KARDOSS Lajos 1895. 160. HALÁSZ György 1980. 100. RÉTHLY Antal 1931. (In: LÁZÁR István 1986. 375.) SZÁDECZKY-KARDOSS László 1895. 181. M1THAY Sándor 1985. 196-197. Egy 1738. évi egyházlátogatási jegyzőkönyvből tudjuk, hogy az 1719-ben a mai helyén megalapított falunak kezdetben két temetője volt. „Az egyik egészen kis temető a templomocska körül: egy másik nagyobb kint a határban. [...] Mikor a plébánia megalakult és a nép is jobban szaporodott, nem használták a templom körüli temetőt, hanem azt, amelyik kinn volt a határban.[...] Az 1767-es egyházlátogatás idején még mindig ez a messze fekvő temető volt használatban, amelyről azt mondja [a jegyzőkönyv], hogy háromnegyed órányira van a községtől és hogy a temető régi, a török kivonulásának idejéből való. [...] Azt hiszem, ez a régi óalmási temető lehetett, melyet a község áttelepülése után továbbra is használnak" UDVARDY József é. n. 72.
