Bárth János szerk.: Cumania 19. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2003)
Wicker Erika: Adatok a hódoltság kori délszlávok temetkezési szokásaihoz
ADATOK A HÓDOLTSÁG KORI DÉLSZLÁVOK... 35 esetben nyom nélkül pusztultak el, mi csupán azt a négy esetet észlelhettük, amikor gyékényből vagy sásszerű anyagból készített lepedőbe burkolták be, vagy ilyennel takarták le a halottat. " Gaál Attila a dombóvári temető egyik sírjában eltemetett 38-42 éves nő feje mögött egy tegulatöredéket, egy másik sírban a két allábszár külső oldalánál és a koponya hátoldalánál egy-egy ferdén állított teguladarabot talált. Mivel ez utóbbiban egy szülés előtt meghalt nő feküdt, az ásató arra gondolt, hogy a téglák talán a fej és a lábak kitámasztására szolgáltak. 50 Ez a jelenség más hasonló korú és etnikumú/vallású magyarországi temetőből nem ismert. Az egyik katymári sírban viszont nem téglán, hanem agyagpárnán nyugodott az elhunyt feje. A temető feldolgozásakor még úgy véltük, az a megfigyelés, miszerint „...a fej alatt sárga agyagból párnát hagytak", félreértelmezés, s az agyag inkább a padkakoporsó koponya felőli végét jelzi. 51 Az azóta tudomásunkra jutott adat szerint hasonló temetkezési szokást az iszlám vallási területen is ismernek: „A gödröt előre megásták, 1,63 cm mély volt, és kelet felé irányult, hogy az elhunyt arca Mekka felé nézzen. A testet a puszta földre fektették, egy agyagtéglát tettek a feje alá... " 52 Az egybeesés bizonnyal nem véletlen, ám a bácsalmási temető 2002. évi feltárásakor sem találkoztunk hasonló jelenséggel. A PADKAFEDÉS RÖGZÍTÉSE Állatjárásnak gondoltuk először azokat a 10-20 cm átmérőjű, kerek, sötét elszíneződéseket, melyek elvétve néhány sír egy-egy sarkánál, a keskenyebb sírfalban, valamivel a padkaszint felett jelentkeztek. Később a 356. sírnál e foltokat minden, a 351. sírnál a fej felőli két sarok fölött, azonos magasságban meg tudtuk figyelni, s azt is, hogy csak a sírfalig tartanak. (XIX. tábla. 1.) Ezért meglétüket - a sírmetszetek alapján - a padkafedésekkel hoztuk kapcsolatba. Mivel az egyik hosszanti oldalukon, a sír közepén egymáshoz érő, de egymáshoz nem rögzített, a másik hosszanti oldalukon a padkákra támaszkodó deszkák a sír betemetődésekor és később a földnyomástól könnyen elcsúszhattak, indokolt lehetett a deszkák rögzítése. Erre egy keskeny fatörzs - esetleg nádköteg 53 - alkalmas volt, melyet a sír hossztengelyében, kétoldalt a padkákra, a fedődeszkák alsó végéhez fektettek. A 346., 347., 357., 358., 363., 364., 371., 377., 378., 383. és 395. sírok metszetében, a csúcsos fedés két oldalán 10-15 cm átmérőjű, sötétebb elszínező49 GAÁL Attila 2002. 211-212. 50 GAÁL Attila 1982. 163. 51 37. sír. WICKER Erika - KŐHEGYI Mihály 2002. 19., 44; WICKER Erika 2002/c 112-113. 52 MAZAHÉRI, Aly 1989. 70. A kevés megfigyelt esetben - ezek általában keményebb talajba ásott sírok voltak, a rögzítés maradványai eltérően a famaradványoktól - igen tömör, feketés, olykor kissé morzsalékos anyagként maradtak fenn, ezért gondolunk nádköteg használatára. Az ide tartozó, homokba ásott néhány sírnál a rögzítés nyomát sötétebb barna, laza szerkezetű elszíneződés jelzi.
