Bárth János szerk.: Cumania 19. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2003)

Filus Erika: A kiskőrösi „Gondűző” borlovagrend

358 FILUS ERIKA Borlovagnak lenni igen nagy megtiszteltetést jelent, hiszen csak az kerülhet be ebbe a meglehetősen zárt csoportba, aki szakmailag és emberileg egyaránt a legkiválóbbak közé tartozik. Fontos leszögezni, hogy a borlovagrend nem a gazdag emberek tömörülése, hiszen a kétkezi szőlőtermesztőtől a neves vállalkozóig sok szakma képviselteti magát. Tehát nemcsak szőlészek és borászok alkotják a rendet, elsősorban nem a pénz, hanem a szakmai-emberi megítélés dominál. Az azonban nagyon fontos, hogy alapvetően a szőlőhöz értő szakemberek legyenek túlsúlyban, hiszen csak így tudja betölteni a rend a feladatát. Új tag lehet „egyszerű földi halandó is", akivel a régi tagok jól érzik magukat, szívesen vannak egy társaságban. A rend elismertségét az is jelzi, hogy évente többen is várakoznak arra, hogy bekerülhessenek a tagok közé, valamint számos városi és országos rendezvényre kapnak meghívást. A rend 4-5 főből álló delegációt küld minden második évben a szomszédos Tázlár községbe, ahol a falunap keretein belül szabályszerű borbírálatot rendeznek. A március 14-i Kadarka Borverseny megnyitójára is meghívják őket, hogy részt vegyenek a borbírálaton, díszruhában színesítsék az eseményt. De jelen van a rend a Kiskőrös Városi Borversenyen, a Kiskőrösi Szüret és Szlovák nemzetiségi Napokon, ahol az avatás egyre nagyobb tömeget vonz, a Vadászok Borversenyén, a Borút Rally-n és a pünkösdi Nyitott Pince ünnepen. 2003-ban Kiskőrösön rendezték meg a nemzetközi majorett versenyt, ahol a polgármester úr kérésére tiszteletbeli taggá avatták a karmestert. A borrend tagjai itt élnek a Kunsági borvidéken, ahol nehéz és kitartó munkával lehet csak a szakma presztízsét visszaszerezni. Az európai uniós csatlakozás küszöbén ez nagyon fontos feladat, mert a szőlő itt nemcsak a bort, hanem a kenyeret is jelenti.