Bárth János szerk.: Cumania 19. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2003)
Wicker Erika: Adatok a hódoltság kori délszlávok temetkezési szokásaihoz
ADATOK A HÓDOLTSÁG KORI DÉLSZLÁVOK... 29 fenék és az oldalfülke találkozásánál elhelyezett kövekkel esetleg deszkával zárják; 32 a nem padmalyos sírokat a halott felett bizonyos magasságban - gondosan ügyelve a halotti lepel tisztán maradására 33 - lapos kövekkel, deszkával, 34 lécekre helyezett nemezzel, egyéb textillel 35 fedik, erre dobják a földet. Vásznakba tekerve, koporsó nélkül temetünk." BIHAJLI-MERIN, Oto és Lise 1974. 154-155.; A koporsó nélküli temetkezés még azokon a területeken is általánosnak nevezhető, ahol a holttestet koporsóban viszik ki a temetőbe. Egy 18. század eleji törökországi adat szerint a koporsót „...négy férfi - a barátai vagy a szomszédai -fölveszi a vállára és megindul a menet a temetőbe [...] Ezután kiemelik a koporsóból, lebocsátjáka sírgödörbe. " DE SAUSSURE, Césare 1730-1739. 267.; Buchara környékén a 19. század végén a halottat „magas rudakon a vállukon vitték. [...] A koporsó fele van meg csak. Ebből is kiborítják, és koporsó nélkül teszik el a föld alatt csak 1 m-nyire. " SZÁDECZKY-KARDOSS Lajos 1895. 144.; Anatólia egyes vidékein ugyanez a szokás napjainkig is él: „ A koporsóra csupán addig van szükség, amíg elviszik benne a holttestet a sírig. [...] Azonban ahol laza szerkezetű a talaj, vagy magasan áll a talajvíz, ott a koporsós temetkezés vált szokássá olyannyira, hogy kőből, vasból való koporsót is használnak. A vallás toleráns e tekintetben, a szokás változása ill. különbözősége tehát az ökológiai tényezőknek tudható be. " BARTHA Júlia 1996. 33-35.; A 19. század közepén Sztambul környékén a „gazdagok koporsóban temettetnek el, a nők is csaknem mindig, a szegények abban csak kivitetnek. Minden mosénak van több ily közkoporsója. Négy végére négy rúd van alkalmazva, melyen a terhet jó barátok felváltva viszik, és nagy készséggel, miután a próféta azt monda: 'ki egy holtat 40 lépésnyire visz a sírhoz, egy halálos bűnét teszi jóvá vele. ' [...] fölveszik a koporsót és viszik, mindig fejjel tartva a sír felé. Bármi dús a holtnak családja, koporsója igen egyszerű, néhány összeszegezett deszkábul áll, a különbség a drágább vagy olcsóbb, több vagy kevesb persa sálbul áll, mellyel az beboríttatik. " SZEMERE Bertalan é. n. 108-109. Az iszlám területeken általánosan elterjedt oldalfülkés sírok zárásának módjára Ázsiából is csak egyetlen adatunk van. Miután a lepelbe csavart holttestet elhelyezték a sír fenekén, a jobb oldalon vájt üregben, a temetés egyik résztvevője „...megnedvesít néhány maroknyi földet, majd összegyúrva kezdetleges habarcsot készít belőle, s ezzel zárják le a sejtszerű üreg nyílását takaró, ferdén megdöntött, lapos köveket" BOURGEOIS, Jean és Danielle 1981. 153-154.; Fában gazdagabb területeken, így a hódoltság kori Magyarországon is e célra bizonyára deszkákat, esetleg nádból, vesszőből készített takarást használtak. „Omarzáj feladata, hogy a gyennek holttestét nagyon óvatosan elhelyezze [...]. ügyelnie kell, nehogy földmorzsa hulljon a makulátlan szemfedőre. A tetemet ezután letakarja egy széles szövetdarabbal, amelynek egyik sarkára előzőleg hosszú, fehér szalagot kötött. [...] (Ezután elkezdik zárni az oldalfülke nyílását.) A tetemet védő szövetdarabot Omarzáj csak az utolsó pillanatban húzza ki óvatosan a szalagnál fogva, így a szemfedőt egyetlen porszem sem szennyezi be. " BOURGEOIS, Jean és Danielle 1981. 154.; Hasonló óvatossággal jártak el egy kabuli temetéskor: „Egy diák ismét leugrott a gödörbe, mialatt a többiek óvatosan lebocsátották a holttestet, a kívülről rácsavart lepedőt kötélként használva. [...] A rácsavart lepedőt kihúzták, és ott feküdt a holttest fehér halotti leplében. " KLASS, Rosanna 1969. 214. Afganisztánban e célra nagy, lapos köveket használnak: „...gondosan elhelyezte a lapokat, keresztben a rézsűn, úgy, hogy ne hulljon föld a holttestre, amikor a sírt behantolják. " KLASS, Rosanna 1969. 213-214.; Ugyanitt egy másik híradás szerint „...mindegyik gödörbe körülbelül 60 centiméter magasságban fedőlapot tesznek, és ezt takarják be a földdel, a homokkal." HALÁSZ György 1980. 100.; Anatólia egyes vidékein, „ahol nem koporsóval teszik le a holttestet, deszkát vagy betonlapot helyeznek fölé, hogy a föld közvetlenül ne érintse a testet" BARTHA Júlia 1996. 35.; E mai szokásnak is régi hagyományai vannak: „A sírkertbe kiérvén a halotti nép, ha koporsó nélkül történik a temetés, abból a testet kiveszik, s vagy szalmaszövetre vagy egyenesen a puha földre fektetik, jobb oldalával Mekka felé fordítva. De a födelet a koporsórul is leveszik a sírban, hanem mindenik esetben a halottra néhány rövid deszkadarabot tesznek keresztben, hogy a föld a testre ne hulljon egyenesen. " SZEMERE Bertalan é. n. 109.; A deszka vagy betonlap fölé gyakran kátránypapírt is tesznek BARTHA Júlia szíves közlése.; Kisázsiában a 18. század elején a deszkalapot nem vízszintesen, hanem ferdén helyezték el. A halottat „...lebocsátják a sírgödörbe, majd elfödik egy deszkalappal, amely valamivel hosszabb, mint maga a gödör, úgyhogy egyik vége a sír fenekét éri, a másik meg majdnem a peremét. (El nem tudom képzelni, honnan ered ez a szokás vagy hagyomány.) Ennek utána az egészet leborítják földdel." DE SAUSSURE, Césare 1730-1739. 267.; Az így elhelyezett deszkát egy 19. század közepi, ugyancsak Isztambul környéki adat szerint állítólag kiveszik a sírból: „... a sírásó [...]
